Idén elindulhat egy másik Karácsony

Lassan ráfordulunk a karácsonyi hangulatra, amely mindenkinek mást jelent. Azzal talán nem nagyon járunk messze az általánosításoktól, hogy kicsit parázunk az ünnepek miatt. Mindenkinek más és más ezzel kapcsolatban a saját élménye.

Vagy azért aggódunk, mert látjuk magunkat napokig főzni, készülődni, ami nem okoz örömet.

Vagy azért mert éppen nincs pénzünk olyan ajándékot venni a kamasznak, amire igazán vágyik.

Vagy azért, mert nehezünkre esik jófejnek lenni az exhez vagy éppen azért, mert eldöntöttük, hogy ez lesz közösen az utolsó karácsonyunk, mert eddig és nem tovább…

Emelett kamasszal vagy kamaszokkal töltjük az ünnepeket, akiknek nem feltétlenül ez a legkedvencebb elfoglaltságuk év végén. Éppen azért (is), mert tiszta ideg vagy és még el sem kezdődött. Ezek mind-mind elgondolkodtató témák, amik mellett ígérjük, hogy nem fogunk szó nélkül elmenni Karácsonyig.

Most viszont beszéljünk rólad.

Mire vágysz igazán? Képzeld el, hogy egy karácsonyi csoda folytán teljesülhetnek a vágyaid. Minek kellene ahhoz történnie, hogy valóban meghitt és varázslatos ünneped lehessen? Ki, vagy mi hiányzik belőle? Esetleg mi az, amit eltüntetnél magad körül? Hogyan tudnád ezt megvalósítani?

Megengeded magadnak, hogy megtörténjenek ezek a csodák?

Családi, pár- és baráti kapcsolatainkban annyiszor kényszerülünk vagy kényszerítjük magunkat szerepekbe, illetve olyan helyzetekbe amiket egyáltalán nem szeretnénk megtenni de mégis benne találjuk végül magunkat. Ünnepek táján ezek az érzések még hatványozottabban jöhetnek elő sokunknál, hiszen a szokások kiváló alkalmat szolgáltatnak ehhez. (Megint mindenkire nekem kell főzni, semmi kedvem a párom szüleihez elmenni, el kell viselnem, hogy a gyerekeim nem velünk akarnak vacsorázni, a párom miért nem csak velem akar lenni, vágjak jópofát ahhoz az ajándékhoz, ami nem is tetszik vagy én vegyek meg mindenkinek mindent, aztán majd emiatt is engem kritizálnak, a hisztis kamaszt pedig csaljam elő valahogy a szobájából, mert megjöttek a rokonok akiket én is legszívesebben a pokolba kívánnék…)

Ugye van köztük ismerős? Akinél ebből egy sem talált célba, az vagy egy hihetetlen álomvilágában él, ahol nem engedi meg magának a legkisebb lelki tusát sem,

vagy egyedül tölti az ünnepeket Alaszkában.

A viccet és a két végletet félretéve, ha kellőképpen meg tudjuk fogalmazni magunknak kis titkos vágyainkat, az ünnepek alatt ránk váró érzelmi megpróbáltatások nagyban csökkenthetők. Mit tudunk tenni ennek érdekében?

Először is talán fogalmazzuk meg ezeket a vágyakat. A mit, hogyan, miből csináljak karácsonyig kezdetű nagyon okos naptárban

szorítsunk helyet a halászlé mellett magunknak.

Képzeljük el az előttünk álló ünnepeket és ahogy végigpörgetjük gondolatunkban a ránk váró eseményeket, álljunk meg minden egyes számunkra nyugtalanító pontnál.

Biztos, hogy mindennek úgy kell majd történnie?

Nem lehet ezen esetleg változtatni?

Kinek fontos igazán, hogy úgy történjen ahogy szokott, de mi mégsem szeretjük?

Mondok egy jó példát: „Mindig nekem kell főzni minden napra.” Miért? Ki ragaszkodik ehhez? Ki követeli meg tőlem? Lehet, hogy ezt átgondolva rájövünk, hogy igazából senki, de anyámtól ezt láttam, aki anyjától ezt látta és valljuk be, ami 1900 elején természetes volt egy háztartásbeli nőnek, az 2017-ben már lehet, hogy idejétmúlt.

Szóval talán el tudom fogadni, hogy ha szeretek főzni, főzök amennyit szeretnék, majd a többi alkalomra megpróbálom megbeszélni a család többi tagjával, hogy nekem mennyire jól esne, ha erre kitalálnánk közösen egy megoldást.

Vagy itt egy másik nagyon jellemző példa: ha a kamasz nem szeretne egy családi összejövetelen megjelenni. Talán mégsem lesz annyira tragédia mindenkinek, érdemes átgondolni ki is ragaszkodik ehhez mindenképp és miért? Ők most amúgy is egy érzékenyebb korban vannak, egyik pillanatban a  család helyett a baráti kapcsolatok kerülnek előtérbe, másik pillanatban a kistesóval nézik a karácsonyi mesefilmet a kanapén.

Ha kamaszaink nem akarnak velünk lenni minden nap az ünnepek alatt, gondolkodjunk el azon, miért annyira fájdalmas ez nekünk és állandó jelenlétükkel nem egy hiányzó űrt akarunk-e pótolni az életünkben.

Ha így volna, próbáljunk beszélni társunkkal, milyen mindkettőnk számára érdekes új programokkal tudnánk megfűszerezni a napjainkat, vagy keressük hasonló cipőben járó barátaink társaságát.

Igen, ez nem könnyű, mert régi, gyermekkori élmények hatására vállalunk el gyakran olyan feladatokat amihez legbelül semmi kedvünk, félünk olyan dolgokban változtatni, amiket már megszoktunk, még akkor is ha nem ad kifejezetten örömet, csupán biztonságot nyújt a vele való megszokás.
De az igény felismerésével és ennek a külvilág felé történő megfelelő közlésével változásokat indíthatunk be a magunk és környezetünk életében.

Végezetül ha már ennyire belemerültünk a karácsonyi képzelődés és álmodozás világába, cseréljünk egy pillanatra szerepet a hozzánk közel álló személyekkel.

Vajon mit szeretnének ők tőlünk?

Mire vágyna lelke mélyén a gyermekünk, a párunk, az apánk, anyánk, vagy éppenséggel az anyósunk velünk kapcsolatban?

Minek örülnének tőlünk érzések,szavak, tettek formájában?

Értem ez alatt az elismeréseket, dicséretet, minőségi együtt töltött időt, figyelmes gesztusokat. Mert valószínűleg Ők is szoktak vágyakozni. Próbáljuk meg kitalálni és ha nem esik nehezünkre, legalább egy apróságot kipróbálni megvalósítani belőlük.
Idén elindul egy másik Karácsony. Kezdődjön a varázslat mindenkinek!

Fotó:www.pexels.com