Verset olvasni nehéz. Verset olvasni fiatalon mégnehezebb. De mi már nem vagyunk annyira fiatalok. Mostanában egyre több verset olvasok. Talán jobban megértem. Talán jobban érdekel. Ti, hogy vagytok ezzel? Szilvi küldi nektek a Költészet napjára Nyirán Ferenc: Ne kérdezd című versét. Szándékosan nem egy ismert verset választottam. Ráadásul olyat, amely kicsit provokálja a lelkünket. A végén megválaszolatlanul hagy egy lényeges kérdést, ami nekünk anyáknak fontos üzenet.

Hiszem, hogy mindennél fontosabb…

Akinek sosem mondták,
hogy szeretlek, akit nem
öleltek át, akit fakanál,
nadrágszíj vagy vasalózsinór
szoktatott fegyelemre és
önmegvetésre, aki ha kezet
nyúlni látott felé simogatólag,
bizalmatlanul húzódott hátra,
ütést gyanítva a mozdulatban,
aki a szép szavaknak sosem
hitt, aki szerteágazó tehetségét
elaprózta, félbehagyott mindent
önbizalom híján, aki körömszakadva
kapaszkodik abba, akitől némi
szeretetet érez és zavarba jön, ha
ezt ki is mondják, mert ő erre
képtelen, kimutatni még csak-csak,
néhány tétova gesztussal, de
kimondani a lehetetlennel
határos, mert gályarabos görcs az
egész élete, attól ne kérdezd soha,
miért nem szeretsz?

OLVASTAD MÁR?  Ne várjunk a gyerekektől többet, mint amit a felnőttektől várunk!

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!