Nincsenek statisztikai adataink arra, hogy az embertársainknak (családtagnak, barátnak, rokonnak, főnöknek, munkatársnak, férjnek, feleségnek, gyereknek) elmondott szavaink miként érnek célba. Értik-e vagy éppen nem? Értik-e vagy éppen félreértik? Mondjuk vagy ne mondjuk?

Mondjuk.

De ne feledjük az alábbiakat:

“Nagy cselekedetre szántad el magad. Elhatároztad, hogy kimondod azt, amit megismertél. Világgá akarod kiáltani életed titkos, legbensőbb meggyőződését. Odaállsz az emberek elé és így határoztál – kimondod, végre az igazat.

Vállalod a harcot, eldobod gúnyád, házad, otthonod. Igen, elszántad magad, hogy minden következménnyel világ elé állsz és

kimondod az igazat.

Mindez nagyon szép. Ez az ember dolga a földön, ez igazi feladata. Csak egyről ne feledkezz meg soha: a világ rettenetes torzító tükör is. Olyan, mint azok a görbe tükrök a panoptikumban, melyek a magas embert törpének, a kövéret keszeg éhenkórásznak mutatják.

Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad.

Mindig csak te tudod, mit akartál igazán;

a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes torzító tükre felfog és visszatükröz. Ezért ne jajongj soha: „Nem értettek meg! Milyen gonoszak!”

Mindig csak ezt mondjad: Én ezt és ezt akarom, de a világ így és így értette. Mert ez az igazság.”

Ha a kamasznak szeretnél mondani valami fontosat, akkor mindig csak magadról beszélj…ezt és ezt érzem, ezzel ezt és ezt akarom mondani…

OLVASTAD MÁR?  A 19 éves (22), aki unta a plafont nézni

(Márai Sándor : Füves könyv: A világról és torzításról)

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!