Képzeld el, hogy a kamasz fiad vagy lányod egyik nap hazajön egy kedves valakivel akiről azt hiszed, hogy a barátja vagy a barátnője. Beszélgettek, megkínálod a mostsütöttemolyanfinom sütiddel (van aki még simán megeszi) , látod, hogy milyen kedvesek együtt. Aztán a következő héten egy másik kedves valakivel tér haza. De csak legyint, és közli, hogy kipróbálta a legújabb őrületet az emberbérlést. Te erre elájulsz, ordibálsz (még előtte), kikéred magadnak, mindent megtettél és mégis ez lett a vége. Jól értitek.

Csak az anyám meg ne kérdezze megint, hogy: “egyedül jöttél?!”

Az emberbérlés (kissé drasztikusan hangzik) különböző formái világszerte népszerűek. Kínában a nagyobb ünnepekre bérelnek embert, amikor hazalátogatnak a szülőkhöz akik már a kertkapuban kérdezik, hogy mikor házasodik meg végre

és akkor látják, hogy bizony ott van egy lány vagy fiú mellette és azonnal megnyugszanak.

A nagyszülőknek már régen mást mondanak, nehogy kihúzzák a gyufát, nehogy megsértsék a nagyit. Egyébként ez nem ismerős?

Vagy a múltból, amikor minden karácsonykor egyedül mentél haza a szüleidhez és kábé a díszítés harmadik percében megjegyezték – ami egyébként tök nyilvánvaló volt, hiszen egyedül érkeztél-, hogy “na, ezen a karácsonyon sem bontunk pezsgőt, hogy jövőre megházasodsz!”.

Nem vicc. Virágzik az emberbérlés biznisz és már rég túl vagyunk azon, hogy öreg mókusok fiatal lányokat bérelnek fel néhány napra reprezentálni. (Nyilván nem vagyunk túl, mert elképesztően felháborító.)

Mindenre lehet embert találni, olyan embert, akinek semmi köze hozzánk, akit egyáltalán nem érdekel az életünk, viszont tökéletes “társ” az adott szituációban.

“A barát és barátnő mellett bármilyen családtagot, egész családot, sőt egész násznépet, kisbabát (!) öregembert, traccspartnert, sorban álló embert (mondjuk ilyen bejönne sokunknak- anyapara, szerk.),

bocsánatkérő embert vagy gyereket és lusta melósokat lecsesző kamurokont is kölcsön lehet venni.

A piac és ezzel a kínálat pedig egyre növekszik. “Az emberbérlés sikeréért természetesen nagyrészt a jól ismert posztmodern társadalmi folyamatok a felelősek, mint például az elidegenedés vagy a családok szétesése. De legalább ilyen fontos hajtóerőt jelent a konzervatív, a múltban megrögzült elvárások és a modern realitások közti, egyre szélesebb szakadék.” írja az index. A teljes cikket ITT olvashatjátok.

OLVASTAD MÁR?  A júniustizenötödike érzés

Miről is beszélünk? Arról, hogy nem beszélgetünk, szétesünk, ha együtt maradunk akkor is külön élünk.

Ha elválunk, akkor meg gyűlöljük egymást, nem bírunk magunkkal, nincs pénzünk, és ha van, azonnal elköltjük, ordibálunk a gyerekkel,

elvárásaink vannak állandóan mindenkivel szemben csak magunkkal nem. Ha pedig ez utóbbira tájövünk, hogy mindenféle ezoterikus baromságokba menekülünk és újra elkezdjük osztani az észt, csak most már az angyalok meg a jósnők idézeteit használjuk a mindennapokban.

Kommentelünk, beszólunk, lázítunk és sunyítunk, tökéletesek vagyunk és a többiek mind hülyék.

Tisztelet a kivételnek. És igen, vannak kivételek, ez tény. Hála az égnek!

Viszont ez a szolgáltatás nem véletlenül nagyon jó biznisz, nem másért, mint a fentiekért.

Miről is beszélünk?

Arról, hogy “a múltban megrögzült elvárások és a modern realitások közti, egyre szélesebb a szakadék”. Hogy az így csinálta anyám is, akkor ennek így kell lennie elvárásoknak lassan véget kellene vetnünk. A bezzeg régeneknek. A totális rugalmatlanságnak, a nyitottság és a valóság teljes kizárásának.

Nem azt modjuk, hogy legyél nyitott az emberbérlésre.

Nem. Azt mondjuk, hogy ha nem vagy nyitott arra, hogy meghallgasd a saját régi elvárásaid mellett a jelen adta újdonságokat (akár szokásokban, megkövesedett elvárásokban), akkor

jön az a rész, hogy meg akar neked felelni a kamasz (később felnőtt) gyereked és bérel egy embert azért, hogy elhidd: neked van igazad.

Sokszor az ilyen abszurdnak tűnő cikkek gondolkodtatják el az embert egy olyan témában, amiről azt hisszük, hogy rendben van…

OLVASTAD MÁR?  A békés öregkor értelmezhetetlen számomra

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!