Az emberek napról napra udvariasabbak vagy egyszerűen csak öregszem. Az évek peregnek, s bár megesküdnék rá, hogy még az idő vasfoga is retteg tőlem, mégis a laza Hellók helyett  nem csak a Jónapotok gyarapodik szédítö ütemben, hanem a Csókolomok is. “Mit tetszik kérni?”. Salát Luca írása.

Talán nem említettem, de alapjában véve jól nevelt lány vagyok, jártam hittanra meg zongora órára, és azt is tudom, hogy evés közben nem illik orrot túrni.

Meg persze egyébként se. Tisztában vagyok a megszólítás szabályaival is: tegezést csak nő kezdeményezhet, egyébként meg a vénebb és a rangban felettünk álló.
Azt is tudom, hogy tegeződést nem elfogadni suttyóság és hogy a pertu egy életre szól, még abban az esetben is, ha seggrészegen koccint az ember.
Értem én, hogy a szabály az szabály, és a tegeződés undorító plázadivat, ami ellen berzenkedik minden jól nevelt lény, de legívesebben szájbarúgnám azokat, akik nekem szegezik közönyös, szenvtelen hangon:
Mit tetszik kérni?
A XVI. századig minden simán ment, a lejárt szavatosságú plázacicák sem panaszkodhattak, hiszen az emberek tegeződtek. No persze az is megkönnyíthette a tegezés – magázás dilemmát, hogy sokkal ritkábban öregedtek meg. Széchenyi István rátett még egy lapáttal, kitalálta az Önös megszólító módot. Jobban tette volna, ha inkább menedzsel még egy hidat, s nem sokkolja a jónépet egy újabb bonyodalommal szép magyar nyelvünk mezején.
Ilyen körülmények között nem csoda, ha szíven üt a felismerés: én már kinőttem az emberi lazaság baráti köréből, nekem már kijár a tisztelet, outsider lettem, konkrétan harangoztak.
Néha még megröhögtet egy – egy figyelmetlen eladó vagy felszolgáló, aki egy mondaton belül tegez és magáz.
De nem csak a felszínes kapcsolatok működik halabasza szabályok szerint. A héten beszélgettem az egyik gyerek nagyjából velem egyidős tanárnőjével, aki következetesen tetszikezett engem.
Talán könnyedebb szívvel búcsúznék a laza Hellótól,
ha egy olyan társadalomban csoffadhatnék el, ahol nem ciki megöregedni.
A facebookot főleg a hirdetései miatt rühellem: az ajánlatok alapján egy negyven éves nő
  • dagadt (Hogyan fogytam le két nap alatt harminc kilót?),
  • boldogtalan (Jó élni negyven évesen?),
  • magányos (Párt találni negyven felett?) és
  • amorf (Mellplasztika, ráncfelvarrás, zsírleszívás…).

Még jó, hogy nő vagyok és a nemi szerv növesztő csodaszerekkel vagy az erekció-javító gyógymódokkal nem engem bombáznak. Ilyen viszonyok között egy ártatlan csókolom vagy jó napot kívánok ütni tud. Mert óhatatlanul azt üzeni, hogy egy dagadt, boldogtalan, magányos, amorf öregedő nő vagyok, akinek már harangoztak.

A magázódás bizonyos körülmények között igazán szexi tud lenni. Én például az első férjemmel magázódtam.

A válás után összetegeződtünk, nem a bjrósági végzés, hanem ez a pertu jelentette az életemben a fordulópontot: ettől kezdve ő nem az én első és egyetlen szerelmem volt, hanem egy férfi a múltamból.
Amikor végképp elkeseredem, mindig arra gondolok, hogy a kamaszoknak még nehezebb lehet.
Nekik aztán tényleg nehéz lehet idomulni a felemás, tisztázatlan nyelvi szokásokhoz. Sok kamasz megfordul nálunk manapság, midegyikre ráparancsolok, hogy engem csak tegezni lehet, egyébként nem tehetik be alábukat a házamba. Sokaknak simán megy, mások csak dadognak és nem esik jól. Nem érdekel, ha én kibírom, hogy öregszem, ők kibjrják, hogy egy hisztis banyát tegezniük kell.
Ha én nyelvújító lennék, eltörölném a magázást, minden romantika ellenére. Szegényebb lenne a nyelvünk, kevésbé árnyalt az emberi viszonyrendszerünk, de kevesebb  lenne a szégyenkezés, tanácstalanság, setesutaság, érzékenykedés is.
Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!