Azt mondja nekem Imola a messengeren, hogy ma van a Boldogság világnapja. Bármit is jelentsen ez. Eddig nem tudtam erről, örülök neki, hogy épp ma van. Örülök neki, hogy épp ma kell átgondolnom, hogy nekem mit is jelent a boldogság napja. Szücs Szilvi írása.
Hosszú éveken át sosem mertem kimondani azt, hogy boldog vagyok
Mert akkor azt hittem, hogy amint kimondom elmúlik. Komolyan. Pedig rengeteg boldog pillanatom volt. Aztán pár éve elkezdtem kimondani, hogy boldog vagyok. Nem úgy passzióból, hanem amikor tényleg azt éreztem. Nagyon kurva jó érzés volt, de ezt a „váltást” tényleg csak az tudja, aki átélte a nem mondjuk ki, hogy boldogok vagyunk érzést.
De most a jelen a lényeg, a múltat majd megírom egyszer.
Most mindenki ilyeneket ír, hogy „majd megírom egyszer”. Ez kicsit olyan nekem egyébként, mint amikor gyerekkoromban azt mondták valamire, hogy „ezt majd megérted ha felnőtt leszel”. Aha.
A boldogság mindenkinek más. Ahogy a szomorúság is.
Ezt ha elfogadjuk és pláne megértjük, akkor az sokat dob a társas kapcsolatainkon és nem mellesleg a saját életünkön is.
A boldogság érzése nekem pillanatnyi érzés, ami mindig valami nagyobb elégedettség része. Nekem mostanában (az elmúlt egy hétre gondolok) boldogság volt az, hogy
- kezd gyógyulni a fiam, hogy
- az összezártság nem hozott konfliktust, hogy
- véletlenül találkoztam a szerelmemmel, akivel most külön karanténban vagyunk. Álltunk egymástól egy méterre és elsírtuk magunkat, hogy
- a születésnapomon az utcán (szájmaszkban) szembe jött velem a barátnőm és egy csokor virágot dobott át egy méter távolságból, hogy
- videócseteltünk a nagyobbik fiammal, aki most szintén külön karanténban van, és emiatt nem láttam már régóta, hogy
- a munkahelyemen iszonyatosan jó fejek a kollégáim, hogy
- tegnap már annyit nevettem egy Facebook bejegyzésen, hogy elkezdtem felhivogatni a barátaimat, hogy ők is nevessenek és nevettünk együtt a világ minden táján, hogy
- mindennapra jut egy hosszabb beszélgetés valakivel ami mindig hozzáad az életemhez.
Szeretnénk ha nektek is lennének boldog pillanataitok, ezért azon gondolkodunk, hogy mit tehetnénk értetek.
Rengeteg információ ömlik ránk az interneten amit nagyon nehéz szelektálni ezért igyekszünk olyan dolgokat kitalálni ami nem annyira nyomulós, inkább átgondolt, de hasznos. Lehet, hogy éppen csak annyi, hogy sokkal személyesebben megosztjuk a velünk történteket.
Vigyázzatok magatokra. Ha tudtok maradjatok otthon és írjatok nekünk, ha tudunk valamiben segíteni vagy olvassatok minket hátha pont az Anyapara lesz az, ami hoz egy kis boldogság pillanatot az életetekbe.
Ezt a fotót már hetek óta tartogatom. Amikor megláttam arra gondoltam, hogy na, ez egy igazi boldog kép! Nekem azonnal a nagyobbik fiam és a barátai jutottak eszembe, akik épp, hogy felnőttek és élvezik az életet. Most pedig
Fotó forrása az indexen ITT.
Oszd meg a véleményed velünk!