Jegyesoktatásra jártunk a férjemmel, amikor Gary Chapman ötféle szeretetnyelvének átbeszélését kaptuk házi feladatnak. Röviden összefoglalva az elméletet, mindenki „beszél” és „ért” valamiféle szeretetnyelvet, míg elképzelhető, hogy egy másik nyelv teljesen érthetetlen számára. Salát Janka írása.

Egy pár életében elég katasztrofálisan tud elsülni, ha az egyik fél simogatásra vágyik, és folyton taperolja a másikat, közben nem érti, hogy a másik miért akar éjszakába nyúlóan lelkizni, ahelyett, hogy jókat kefélnének.

Nem a szeretet hiányáról van szó

Szerencsés az a pár, amelyik egy nyelvet beszél, de az se baj, ha nem ugyanaz az anyanyelvük. Ilyenkor fel kell ismerni, hogy nem a szeretet hiányáról van szó, hanem arról, hogy párunk másik nyelven ért, ezért – ha valóban szeretjük a másikat – akkor valamilyen szinten megtanuljuk a másik nyelvét (adni és fogadni egyaránt).

Az elismerő szavak, a minőségi idő a szívességek és a testi érintés mellett Chapman az ajándékozást tartja az ötödik szeretetnyelvnek.

Karácsony környékén ez utóbbi igencsak előtérbe kerül… Mintha kötelező lenne az ajándékozás nyelvét perfektül beszélni és megérteni.

Félreértés és frusztráció a karácsonyi ajándék körül

Sokaknak örömöt jelent az, hogy év közben lessük mások elejtett megjegyzéseit, hogy mire is vágynak valójában, sokaknak öröm egy-egy kézzel készített karácsonyfadísz csempészése a kollégák asztalára, sokaknak jól esik, ha a párjuk vagy gyerekük saját készítésű dobozkával lepi meg.

Ez rendben is van akkor, ha ez öröm az ajándékozónak és ajándékozottnak egyaránt.

De annyi félreértés és frusztráció van a karácsonyi ajándékozás körül. „Én bezzeg hetekig készítettem neked azt a plüssmackót, te meg már azt sem tudod, hogy hol van! Ráadásul egy szaros IKEA utalvánnyal szúrod ki a szemem karácsonykor”.

OLVASTAD MÁR?  Tíz dolog ami előtt tízig számolj mielőtt kimondod a kamasznak

Egy ilyen csalódás mentén érdemes elgondolkodni a szeretetnyelveken. Valószínűleg csupán arról van szó, hogy a másik nem érti, mit jelent hetekig plüssmackót varrni (ami az ő olvasatában egy meglehetősen funkciótlan darab), és nem érti, mi a baj az IKEA utalvánnyal, hiszen az tök praktikus.

„Örülj neki, hogy nem valami olyasmit vettem, amire semmi szükséged!” Nem egy nyelvet beszélünk, de ettől még nem szeretjük egymást kevésbé!

Ha ajándékozásról van szó, szívesen csatlakozom a károgók csapatához

Szeretek szörnyülködni a tömeges konzumkényszeren és a fogyasztói társadalom idiotizmusán. Mindeközben természetesen

nem mindig bírom ki, hogy ne tegyem a kosaramba az ötödik Barbie-babát is.

Mi a férjemmel limitáltuk az egy főre jutó összeget. Nem spórolásból, hanem mert nem akarjuk, hogy a gyerekek azt tanulják az élettől, hogy egyet nyiffantanak, és az ölükbe hullik minden kívánságuk (bármennyire funkciótlan kívánságról is van szó). Az ötödik Barbie-baba pedig visszakerül a kosárból a játékbolt pocára.

A nagycsaládban bevezettük a karácsonyi húzás intézményét.

Ezzel kiküszöböltük a „mi a túrót vegyek a harmadunokatesómnak, meg annak az anyjának, apjának, pasijának, kutyájának” felesleges frusztrációját.

Itt említem meg a karácsonyi húzás intézményét az osztályban, munkahelyen, hittanos csoportban, focicsapatban, angol tanfolyamon. Egy öttagú családnál ez kb. 15 közösséget, vagyis 15 húzást, így 15 plusz ajándékhajkurászást jelent.

Határozottan tiltakozom! Kérem vissza a karácsonyomat!

Nem akarom azzal tölteni az adventi időszakot, hogy az általam sosem látott, a gyerekem által pedig nem is igazán kedvelt osztálytársnak/focitársnak stb. próbálok valami kreatívabbat kiötölni, mint a bögre-csoki kombó.

OLVASTAD MÁR?  A szentek élete

Az én gyengém

Az én gyengém az ajándékkészítés. Számomra az év legboldogítóbb időszaka, amikor a három gyerekkel közösen alkotunk azoknak, akiket szeretünk. Az igazi karácsonyi ajándékomat hiába is keresgélném a fa alatt, hiszen már az adventi időszakban megkapom Flow-élmény formájában,

amikor együtt vagyok három kislánnyal, akik lelkesen fúrnak-faragnak, vágnak és ragasztanak velem együtt éjszakába nyúlóan.

Ez az év más, mint a többi. Bizonyos szempontból nyugisabb, a kötelező rokonlátogatások elmaradnak. A testvéreimmel azonban anyagi értelemben óriási ajándékkal készülünk egymásnak, amelynek eszmei értéke felbecsülhetetlen:

PCR teszt az összes családtagnak, hogy legalább a karácsonyi szünetben nyugodt lelkiismerettel, zárt térben, maszk nélkül ereszthessük össze csapatainkat. Remélem, a gyerekek még felismerik egymást…

Az év utolsó Anyapara beszélgetését Szücs Szilvi és a testvérem, Salát Luca tartja vasárnap 18 órakor a Facebookon. A részletekről itt tájékozódhattok.

Oszd meg a véleményed velünk!