Egy cég és egy család sok mindenben különbözik- például abban, hogy nem kapunk fizetést, bár én néha elgondolkodom azon, hogy mennyiért szedjem össze a ruháikat kedvezményes áron-, de egy valamiben egyértelműen egyforma: a család is egy csapat. Szücs Szilvi írása.

És itt bizony jó csapatjátékosokra és elég jó főnökökre szülőkre van szükség

Például olyan szülőkre, akik legalábbis megpróbálnak

  • figyelni a kamasz gyerekükre,
  • megérteni és elfogadni a döntéseiket, akkor is, amikor gyakorlatilag csak egy ufó lenne erre képes,
  • hosszútávon gondolkodni,
  • empatikusak lenni és sokszor úgy engedni a kamasznak, hogy az rövidtávon (látszólag) akár a csapat rovására is mehet.

Ezzel megadva azt a bizalmat, hogy igenis elismered őt, pártolod amit csinál.

Elfogadod, hogy neki is lehetnek olyan helyzetek az életében amit tiszteletben kell tartani.

Egyrészt azért, mert ő is önálló ember. Másrészt azért, mert ha engedsz, ha kedvezel egy olyan témában, amely csak neki fontos, akkor azt milliószorosan “meghálálja” a csapatjáték során. Értitek?

A csapatjáték a négy fal között most sokkal nehezebb, de nem lehetetlen. Próbálj meg ebben a keretrendszerben gondolkodni, és ha eddig nem volt “csapat megbeszélés”, akkor tartsatok egyet! Keretezzétek át az eddigi felállást. Figyeld meg, hogy működni fog. Legyenek új szerepkörök, megbízások (a feladat szót felejtsd el), felelősségek, apró örömök.

Ha nem akarsz hirtelen sok “nagy” dolgot megoldani és mindezt azonnal és egyszerre, akkor jó kis csapattá válhattok a karantén végére. És azután is…

Ha van kedvetek a szünet hallgassátok az Anyapara podcast adásait. Nagyon sok témát érintettünk, az utóbbi hetekben Luca és Szilvi beszélget virtuálisan veletek. IDE kattintva már válogathattok is!

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!