Akinek ebben a tanévben ballag a kamasz lánya vagy fia, az lassan befordult a kanyarba. És az őrületbe. Ilyenkor már jönnek az emailek, izzanak a külön erre a témára létrehozott csoportok, a szülői értekezlet amikor ehhez a témához ér, biztos, hogy még 2 óráig tart. Viszont a ballagás mindenkit „elér” egyszer. Erről ír Péter, aki olvasói levélként osztotta meg velünk az érzéseit a fia leendő ballagásáról.

Saját élményem ebből a körből elég kevés. Nem azért, mert nem ballagtam el a középiskolából, hanem mert… nem tudom miért. A szalagavató táncról szinte semmi emlékem. Talán a „Képzelt riport…”-ból adtunk elő jeleneteket, táncokat, de ez sem biztos. Feltűztük a „szalagot”, hordtuk is büszkén, de nem volt para…

A „családi” szabónál készíttetett háromrészes öltönyt pár év alatt egészen ódivatúvá vált, hála a rendszerváltás viharának, de akkor nagyon felnőttesnek tűnt (mondjuk amilyen kölyökképű voltam, rám is fért…) Péntek este megjött a rokonság, tele lett a ház, úgyhogy időm sem volt izgulni. Másnap éneklés, iskola végigjárása, igazgatói beszéd. Otthon ebéd, összegyűlt a nagycsalád, néhány ismerős még benézett. Szerenád csak óvatosan, néhány kedvenc tanárt meglátogattunk, az ofőnél zártunk. Hétfőtől meg írásbelik. Kb. ennyi maradt meg.

Ehhez képest most a fiam ballag…

2018 szeptemberében a város legfelkapottabb éttermében már nincs hely 2019. május 4-én délre. Pedig az egyik legnagyobb étterem. Ez így… noooooormális? Most másikat keresünk, próbaebédek, árak, mennyiségek, menük. Mint egy esküvő… 7 hónapra előre.
A szalagavató december első szombatján. Fiúknak fekete öltöny. Közösen? Külön-külön? De hol?

OLVASTAD MÁR?  Az életnek éppen a halál ad értelmet

2018 szeptemberében a város legfelkapottabb szabósága már nem vesz fel rendelést, csak 2019 márciusára. Ez így… noooormális? Szülők írogatnak egymásnak, árak és ízlések feszülnek egymásnak.

Burkolt pénztárcaturkálás (három gyerekét egyedül nevelő anyuka vs. újgazdagék egyszemfia), ki-mikor-ér-rá, keressünk-valamit-Budapesten, stb.

Ing, cipő még szóba se került. Az idő meg halad. A szalagavató tánchoz kevés a fiú. Honnan szerezzünk? „Barát” letiltva (mondjuk jogosan….), alsóbb osztályoknál kuncsorgás. Azért az elmond valamit az állapotokról, hogy

a fiamék két tálca sört ajánlottak, ha három fiú elvállalja a tizenegyedikből.

No deal. Így aztán tízedikes fiúk jönnek. Néhányan most ébrednek rá, hogy nem jó faktot választottak a továbbtanuláshoz. Egyáltalán: milyen egyetemek is vannak?? Ja és, hogy nyelvvizsga is jó lenne? Pedig dobogós gimnázium a városban…

Október közepére aztán meglett egy kevésbé ismert szabóság, ahová a bő tucatnyi fú elment, méretet vettek, így készülhet az egyenöltöny. Az étterem is meglett, szintén egy kevéssé felkapott, de nagyon kellemes hely. A továbbtanulási para viszont fokozódik, de csak másoknál. Nálunk befixálódott a dán egyetem, már csak az extranehéz nyelvvizsga van hátra, januárban.
Itt tartunk most. A lányommal, két év múlva, vajon egyszerűbb lesz?

OLVASTAD MÁR?  Ki beszél a szülőkről?

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!