Az utóbbi egy hét politikai döntései, amelyek a homoszexualitás népszerűsítéséről szólnak (a pedofil törvény köntösében) az iskoláig hatottak. Több pedagógus fogadott polgári elngedetlenséget, mely szerint tudatosan nem tartja be az említett rendelkezéseket. Jómagam is közéjük tartozom, így most ebben a cikkben leírom, hogy miért is döntöttem így. A törvényről ITT olvashattok. Kiss László, középiskolai tanár írása.

Szexuális orientáció

Kezdjük az első érvvel: ez a rendelkezés mélyen kirekesztő és hátrányos azokkal a diákokkal szemben, akik szexuális kisebbségekhez tartoznak.

A kamaszkor egy nagyon érzékeny időszak, amikor kialakul a személyiségnek az a szegmense, amiben az ember él/élni fog a későbbiekben. Ezzel együtt a szexuális érdeklődés is felerősödik.

Én hiszem, hogy csak úgy lehet mentálisan egészséges felnőtt ember valakiből, ha a szexualitását elfogadta, azt megéli. Alapesetben ezzel nem is lenne probléma, de a másság elfogadása hazánkban gyermekcipőben jár. Ezért is lenne fontos, hogy szóba kerüljön a hagyományostól eltérő szexuális orientáció,

hiszen ha valaki felfedezi magában, hogy a saját neméhez vonzódik, akkor érezze, hogy nincs egyedül.

Sőt, ezzel nem hogy probléma van, hanem megtudja, hogy ő ilyennek született, és ez így van a legnagyobb rendben. Nem tudom, hogy ez a gumiszabályszerű „népszerűsítés” megfogalmazásba belefér-e, de azt hiszem, ha egy hozzám kétségbeesésében forduló diáknak azt mondom, hogy nézd,

ne aggódj, te így vagy jól, akkor már fizethetem-e a szabálysértési bírságot…

Amikor “nem veszi észre” a tanár a zaklatást

Nagyon álomképszerű az, hogy mindenki otthon ezt majd megbeszéli szüleivel. Nem csupán az érintett diákok, hanem azok az osztálytársak is, akik nem tudnak ezzel mit kezdeni. Kitől kérjenek tehát segítséget vagy tanácsot? Mit kezdjen egy osztályfőnök, ha meleg diák van az osztályában? Pláne akkor mit kezdjen, ha verbálisan vagy fizikálisan zaklatják őt iskolatársai.

Pontosan tudjuk, hogy a bullying ott kezdődik, amikor a tanár „nem veszi észre” a zaklatást. Ezáltal maga is passzívan bullyingolja az áldozatot.

Már csak ebből is látszik, hogy ezt a szegmensét kizárni a nevelésnek szinte lehetetlen. Nem lehet homokba dugni a fejünket, pláne úgy, hogy a különböző internetes felületen folyamatosan érik a hatások a diákokat.

OLVASTAD MÁR?  Szülők a szülőin...

Nem lobbik, hanem emberi sorsok

A második érvem: ez nem lobbi, mozgalom, hanem komoly emberi sorsokról van szó. Lehet elhinni összeesküvés-elméleteket arról, hogy valami háttérhatalom, illetve genderlobbi irányít a háttérben, és minden kiskorút rá akar venni arra, hogy hormonkezelésnek vesse alá magát. Sőt, ha nagyon akarja, még meleggé is válhat.

Nem tudom, akik elhiszik ezeket, azok belegondoltak-e már abba, hogy min mehet keresztül az, aki ráébred a hagyományostól (sokan tévesen normálisnak mondják) eltérő szexuális orientációjára.

Mennyi bántalmazás, meg nem értés várja az olyan fiatalt, aki a patriarchális társadalomban bevállalja, hogy nem úgy lesz családja, és nem olyan életet fog élni, mint amilyet a társadalom elvár tőle.

Pontosan ezért szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem eszmékről, filozófiákról, lobbiról van szó. HÚS-VÉR EMBEREKRŐL. Az ő életükről, sorsukról, akik most a politikai hatalom kereszttüzébe kerültek. Bárcsak ne történt volna ez velük.

Csak bízni tudok abban, hogy a már így is a koronavírus miatt szorongó kamaszokat nem éri még több stressz, ami depressziót okozhat.

Az iskola dolga

A harmadik érv: az iskola feladatai közé tartozik. Elhangzott olyan érvelés is, amely szerint ezzel a döntéssel végre az iskola visszakerül az őt megillető helyére, mely szerint

nem kell szexuális felvilágosítást tartania, azt elvégzik a szülők, sőt, hagyatkozzon hagyományos tananyagátadó szerepére.

Milyen boldog is lenne az az ország, ahol mindenki otthon megkapja a kellő felvilágosítást a szexuális kérdésekről, a pornó torzító hatásáról, a fogamzásgátlásról, intim tisztálkodásról. De amíg ez nincs így, addig igenis beszélni kell róla!

OLVASTAD MÁR?  Ne szólj bele fiam, nem a te dolgod!

Sok esetben szakemberek magyarázzák el ezeket a témákat a diákoknak, és bizony szó esik arról, hogy vannak eltérő szokások. Nem vagyunk egyformák, és

nem csak abban, hogy mit és hogyan szeretünk, hanem abban is, hogy ezt kivel szeretnénk megosztani.

Itt csatolnék vissza ahhoz, amit az elején írtam e cikknek.

Akit megszégyenítenek a szexuális vonzalma miatt, esetleg valamilyen trauma éri őt a testiséggel kapcsolatban, belőle nagyon nehezen válik mentálisan egészséges felnőtt.

Az iskola feladata szerintem

Nem tudom, ki mit tart az iskola feladatának. Én elsődlegesen azt, hogy

a világra felkészült, kérdezni merészelő, demokratikus gondolkodású és nem utolsó sorban boldog állampolgárokat neveljen.

Lehet, valaki nem ért velem egyet ebben, de ehhez az is hozzátartozik, hogy a kamaszokat leginkább érdeklő kérdésekről is beszélgessünk velük. Ilyen az alkohol, a pornográfia és a szexualitás is. Hallanak egy nézőpontot tőlünk tanároktól, illetve más szakemberektől, esetleg otthonról is, és ebből szűrik le azt a szintetizált véleményt, ami alapján, ha jól csináljuk, boldog, egyensúlyban lévő felnőttek válnak belőlük.

Ez a törvény valahol számomra ennek az útjában is áll. Egy kisebbséget megbélyegezve.

Pontosan ezért nem fogom betartani.

A legfrissebb Hallgass Ránk! podcast beszélgetésünkben a büntetésről beszélgetett Salát Luca pszichológus és Szücs Szilvi mediátor. ITTITT vagy a képre kattintva tudjátok meghallgatni.

Oszd meg a véleményed velünk!