Világéletemben azt kérdezgettem a barátnőimtől, hogy kövér vagyok-e. Pedig soha nem voltam kövér. Már ez a szó is viszolygást kelt bennem, utólag nem is értem, hogyan gondolhattam ezt. És valahol mégis értem. Negyven plusszosan már pontosan értem, mégis megvisel az az érzés, hogy a gondolataimban állandóan jelen volt a testemhez való viszonyom, ami soha nem volt kóros, viszont szerintem egészséges sem. Ha az lett volna, akkor nem negyven felett ismerem és szeretem meg a testem, hanem mondjuk már gyerekkoromban. Szücs Szilvi írása.

Fiaim vannak, de figyelem a lányokat is

Az étkezés a divat részévé vált. Nem eszem húst, nem eszem szénhidrátot, nem eszem édességet és nem eszem bizonyos ételeket, amiket épp nem eszik az a valaki, akit követek. De ha róla kiderül, hogy gáz, akkor valaki más miatt eszem húst, viszont csak csirkét, de abból is csak a boldogat.

Az étkezés sokszor a szülők kezében van egész pici korunk óta. Amikor úgy éltünk, hogy

edd meg a papa kedvéért, vagy ezt az utolsó falatot elviszi a cica, vagy amikor addig nem állsz fel, amíg meg nem eszed, amikor az ezt neked főztem, hát nem lehet, hogy meg sem kóstolod…,

akkor nagy valószínűséggel az evéshez rengeteg dolog kötődik az agyunkban, aminek semmi köze nincs ahhoz, hogy éhesek vagyunk vagy éppen nem. Sokunk szüleinek (és ezáltal jó eséllyel nekünk is) az evés és az „étkeztetés” egyfajta szeretetnyelv, amivel kimutatjuk a másik iránt érzett szeretetünket. Biztos nektek is megvan egy-egy családi ebéd, amikor megy a traktálás, amit ha visszautasítasz, akkor sértődés a vége.

OLVASTAD MÁR?  Mit ad neki a képernyő?

Vagy éppen a kisgyerek, amikor nem eszik, mert ez az egyetlen eszköze arra, hogy figyeljenek rá.

Hogy csak rá figyeljenek.

Emellett tudom, hogy a kamaszkori evészavar nem feltétlenül kötődik (sőt) az evéshez, tehát nem a fentiek a kiváltó okok, hanem a változás, amit megél a kamasz nagyon rövid idő alatt. Vagy éppen a stressz, a magány, az elhanyagolás, a teljesítménykényszer.

Erre pakolja a social média azt a rengeteg hamis tartalmat, amelyet ebben az állapotában egy kamasz nem tud egyedül értelmezni, szelektálni belőle vagy éppen eltartania magától.

Ebben a videóban néhány percben Mary élettörténetét ismerjük meg, aki evési zavarokkal küzd, ezt pedig súlyosbítják a közösségi médiás tartalmak és influenszerek hatásai. Nagyon nagyon nagyon fontos néhány perc.

 

Oszd meg a véleményed velünk!