Mindig könnybe lábad a szemem a meghatottságtól, amikor látom Évát a pár hónapos csecsemőjével karjában. Nincs az a Madonna portré, ami szebben ábrázolná a sugárzó tisztaságot és anyai boldogságot, mint az ő makulátlan arca. Éva 15 éves. Kisbabájának édesapjáról annyit tudunk, hogy 21 éves, és a szerelem hevében „nagyon szeretett volna kisbabát”, a hév elmúltával már kevésbé. Éva szerencsés, szülei maximálisan mellette álltak a terhesség első pillanatától. Salát Janka írása.

Jól odacsaptunk a törvénnyel a pedofiloknak, de mi van a kamaszok védelmével?

A pedofiltörvény körüli diskurzus kapcsán gyakran eszembe jut Éva, akinek természetes

kamaszos kíváncsiságát és tudatlanságát kihasználta egy 21 éves férfi, amikor a lány épp hogy elmúlt 14 éves.

A pedofiltörvényből hiányolom a serdülőket valóban védő passzusokat. Serdülőinkre nem a homoszexuálisok és transzvesztiták jelentenek veszélyt,

hanem azok a felnőttek, akik kihasználják, hogy ők tapasztaltak, a serdülők pedig tapasztalatokra vágynak.

Magyarországon 14 év fölötti gyerekkel bárki büntetlenül hálhat, feltéve, hogy az egyik fél férfi, a másik fél nő. Nem jelent problémát a 30 év korkülönbség sem. Ez nem sérti a gyermek testi-lelki egészséghez való jogát?

Jól odacsaptunk a pedofiloknak az új törvénnyel, de a leginkább veszélyeztetett korosztály, a serdülők védelmében nem történt semmi, legalábbis semmi olyan, ami a védelmüket szolgálná. A friss húsra vágyó férfiak (és nők) szabadon garázdálkodhatnak.

Az én olvasatomban a dolgok mai állása szerint fejlődésben lévő serdülőket megdugni oké, a nemi orientációra és identitásra vonatkozó kérdéseikre válaszolni azonban bűncselekmény.

Könyörgöm, védjük már meg őket!

Védjük meg őket saját tudatlanságuktól, a traumatikus első szexuális élményektől, a családon belüli erőszaktól, a nemkívánt terhességtől, a pornográf tartalmaktól, védjük meg őket felnőtt emberek tinik iránt érzett szexuális vonzalmától!

A tudás: hatalom

Akkor tudjuk őket megvédeni, ha hiteles információkkal rendelkeznek saját testükről és lelkükről, ha nincs olyan kérdés, amit a gyerek nem tehet fel. Tudniuk kell, hogy a pornó távolabb áll a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Tudniuk kell, hogy sem azonos nemű, sem ellenkező nemű ember nem tehet semmi olyasmit a testükkel (lelkükkel), amit ők nem akarnak.

Tudniuk kell azt is, hogy intimitásra mindenki vágyik, de vigyázniuk kell arra, hogy ne váljanak kizsákmányolás áldozataivá.

Ahhoz, hogy a serdülők önismeretet szerezzenek, tudniuk kell bizonyos dolgok létezéséről. „Ha nem látom, akkor nem is létezik” hozzáállás nem védi meg őket attól, amitől védeni akarjuk.

OLVASTAD MÁR?  Szülők a szülőin...

Eltitkolás, nem beszélés, ködösítés

A nemi diszfória jelenségének eltitkolása biztos nem segít abban, hogy a gyerek ne érezze rosszul magát a bőrében.

A nemi diszfória lelki-mentális betegség, és van olyan, hogy az elviselhetetlen szenvedésből egyetlen kiút van: a nemváltoztatás. A nemi diszfóriában szenvedő serdülőknek (0,3-0,5%) tragédia, hogy

jelen törvényben kriminalizálták mindazon tevékenységeket, amelyek az állapotukkal kapcsolatos tudásátadást, vagy ezen embertársaink elfogadását célozzák.

Homoszexuális propagnada valóban létezik. Az önmagukat vállaló homoszexuálisok azon dolgoznak, hogy sorstársaiknak ne kelljen rejtőzködni, szégyenkezni. A céljuk az, hogy emberként tekintsünk rájuk.

Egyetlen homoszexuális szervezet sem végez térítő munkát,

amiben arra buzdítják a heteroszexuális többséget, hogy éljenek szexuális életet azonos nemű emberekkel. Személyes és szakmai meggyőződésem, hogy mind hetero-, mind homoszexuális gyermekeink számára a békés egymás mellett élés szolgálja leginkább az egészséges személyiségfejlődést.

Ugyanakkor létezik heteroszexuális propaganda is, ez nem a heteroszexuálisok elfogadására, hanem arra irányul, hogy mindenki csakis heteroszexuális életet éljen.

A történelemben voltak kísérletek arra, hogy homoszexuális emberekből heteroszexuálist faragjanak, de minden ilyen célzatú átnevelés, terápia kudarcot vallott (és ugyanígy kudarcot vallana minden olyan átnevelő szándék, amely heteroszexuálisokból akar homoszexuálist faragni).

A helyzet az, hogy a gyerekek, serdülők az iskolában szokták egymást csúfolni, kiközösíteni, megszégyeníteni. Különösen közkedvelt téma fiúk között a másik lebuzizása. A lányosabb vonású, vagy gyakran síró fiúkat alsó tagozatban azzal vegzálják, hogy lány, felső tagozatban, középiskolában azzal, hogy buzi.

Törvényileg ráerősíteni ennek a vegzálásnak a jogosságára: bűn.

Különbséget tenni

Nagyon fontos különbséget tenni a szexuális orientáció és a szexuális viselkedés között.

Az orientáció arra vonatkozik, hogy kire vágysz, a viselkedés arra, hogy kivel hálsz. Homofób környezetben sok homoszexuális orientáltságú ember fojtja el késztetését, köt álházasságot és tesz boldogtalanná egy egész családot, közben esetleg maga is gyűlöli a „buzikat”.

Nem nagy öröm férfiakról fantáziálni, közben nővel hálni, és nem nagy öröm egy látens homoszexuális feleségének lenni!

Nem irigylem azt az édesanyát, aki házastársi kötelességének teljesítése közben nőkre gondol, de nem irigylem a férjét sem!

OLVASTAD MÁR?  Ne szólj bele fiam, nem a te dolgod!

Kérek minden homofób szülőt és törvényhozót, ne kényszerítsék egyik szerepbe sem a gyerekeimet! Kérem, bátorítsák őket abban, hogy csak olyan ember mellett köteleződjenek el, akit szeretnek és kívánnak, aki szereti és kívánja őket!

Nem akarom, hogy a lányom olyan fiúval szerezze meg első szexuális tapasztalatait, aki társadalmi nyomásra, homoszexualitását elrejtendő keresi a lányom társaságát! Engedjük meg annak a fiúnak, hogy számára vonzó partnerrel fedezze fel a szexualitást!

Személyes tapasztalatok

Egyszer egy mozgássérült homoszexuális és fülig szerelmes fiúval beszélgettem. A srác kerekesszékben ült, a szülei segítségére volt utalva. A szülők elitélték a homoszexualitást, így a srácot eltiltották szerelmétől.

A fiú kifejtette, hogy szülei fogságából egyetlen kiút van: az öngyilkosság.

Egyetemistaként fél évet töltöttem egy holland diákvárosban, a liberalizmus fellegvárában. Minden este bulizni jártunk. A legdurvább dolog, amit ott homoszexualitás terén láttam az volt, amikor két fiú fogta egymás kezét.

Pár évvel később önkéntesként dolgoztam Indiában, egy utcagyerekeket befogadó intézményben – a koedukáció ott ismeretlen fogalom, 8-18 év közötti fiúkat pátyolgattam. Feltűnően gyakran jelentek meg homoerotikus barátságok, a felügyelők egy fenyítőpálcával csaptak szét a bokor mögött turbékoló párok között.

Biztos jó irány a Rómeó és Júliát kenterbe verő tragédiák felé sodorni a fiatalokat? Biztos, hogy fenyítőpálcával kell letörni a homoszexuális vágyakat? Biztos, hogy az identitáskrízisen az segít, ha kriminalizáljuk azt?

A legfrissebb Hallgass Ránk! podcast beszélgetésünkben a büntetésről beszélgetett Salát Luca pszichológus és Szücs Szilvi mediátor. ITTITT vagy a képre kattintva tudjátok meghallgatni.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!