Ha azt gondolja bármelyik lányos anyuka, hogy az öltözködés csak neki megfejthetetlen, akkor téved. A fiús anyukáknak is az, csak másképp. Márcsak azért is, mert pont ugyanígy tettünk anno mi is. Én például emlékszem, hogy nagymamám hálóingébe jártam suliba, de csak addig amíg nem lehettem depeche módos, akkor meg totál feketébe. Aztán papucsban télen, csizmába nyáron. Szegény anyám. Szücs Szilvi írása.
A fiús vagy lányos anyukák, teljesen mindegy
Bevallom én mindig úgy emlékszem a tizenéves fiú ismerőseimre, hogy tök normálisan néztek ki és semmilyen divatot nem követtek. Már – már uncsi volt a kinézetük.
Vagy ez hülyeség? Rosszul emlékszem?
13 évesnek még az anyja veszi a ruhát. Oké, előfordult olyan, hogy egyedül vett egy nadrágot nyáron (kinéztük a neten és elment megvenni), az üzletben találkozott egy osztálytársával és az apukájával, aki óriási szemekkel vizslatta (állítólag), hogy egyedül vásárol. Hát hol van ennek az anyja/apja, szegény gyerek!
Miközben a szegény gyerek tök büszke volt magára, hogy egyedül vásárolt.
Szóval az anyja veszi
Most éppen felsőt. Elmegyek, kinézem, nézegetem, hogy vajon jó lesz – e a méret, tetszik – e neki, hordja – e majd, vissza kell – e hoznom, megint sorba kell – e állnom…
Egy életem, egy halálom, megveszem! Kettőt veszek! Baszzus, kettőt! Otthon büszkén mutatom, tetszik neki, yesss! Megköszöni.
Olyan érzés fog el, mint anno egy jól sikerült vizsga után az a felszabadult érzés. Igen, megcsináltam!
Nem mintha nem lenne a szekrényben már egy hasonló menet kapcsán megvásárolt páros, de azt gondolom (gondos anya), hogy mégsem járhat egyféle pólóban fél évig.
És de. Abba jár. Hetekig ugyabba.
Baszki, értitek: ugyanabba. Este kimosom, reggel hajszárítózom, hogy felvehesse. Inkább sötéteket veszek, mert azon nem látszik annyira a kosz. Kétnaponta mosom, ami szerinte túl sok, ki fog kopni – mondja.
„Valaki segítsen elmagyarázni, mert nem értem, hogy van az, hogy ha van öt hordhatónak titulált póló, akkor az gyász, mert a haverok mindig csak ugyanazokat látják rajtad. De hogy ha van egy menő, és már azt hordja három hete közben éjjelente lopod el kimosni az nem ciki.” – írja egy kamaszos anyuka az oldalra.
Aztán egyszercsak tök béna ez a póló is. Nem kell tovább mosni. Mehet porrongynak.
Mindenféle túlokoskodás nélkül azért érdemes határt szabni a vásárlásnak. Nemcsak környezetvédelmi okokból, hanem azért is, mert a konzum idiótákat bizony mi neveljük ki. Azok a kamaszok, akiknek az érdeklődésük első helyén a vásárlás, a ruhák és az öltözködés szerepel, azokkal érdemes beszélgetni, hogy mi ennek az oka. Nagyon sok érdekes érvet tudhatunk meg, és nem mellesleg a gyerekről is sok információt.
Az, hogy mit miért szeret elvezethet egy olyan világba, amiről biztos, hogy egy kukkot sem tudunk meg azzal a kérdéssel, hogy mi volt az iskolában, vagy azzal, hogy mért nem lehet normálisan felöltözni...
Kérdezzetek, beszélgessetek!
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!