Ha azt gondolja bármelyik lányos anyuka, hogy az öltözködés csak neki megfejthetetlen, akkor téved. Hogy a lányok megmagyarázhatatlan, kiismerhetetlen ruhadarabokat viselnek az teljesen oké. Márcsak azért is, mert pont ugyanígy tettünk anno mi is. Tehát az, aki nő létére kiakad a lánya öltözködési stílusán az vagy azért teszi, mert az ő szülei is nagyon szigorú szabályok szerint (nem)engedték a depeche mode – os fekete szerkókat, vagy azért, mert kihagy az emlékezete. Ugye – ugye? Szücs Szilvi írt nektek, mint fiús anyuka.

A fiús anyukák egy fokkal nehezebb helyzetben vannak.

Bevallom én mindig úgy emlékszem a tizenéves fiú ismerőseimre, hogy tök normálisan néztek ki és semmilyen divatot nem követtek. Már – már uncsi volt a kinézetük.

Vagy ez hülyeség? Rosszul emlékszem?

14 évesnek még az anyja veszi a ruhát. Oké, előfordult olyan, hogy egyedül vett egy nadrágot nyáron (kinéztük a neten és elment megvenni), az üzletben találkozott egy osztálytársával és az apukájával, aki óriási szemekkel vizslatta (állítólag), hogy egyedül vásárol. Hát hol van ennek az anyja/apja, szegény gyerek!

Miközben a szegény gyerek tök büszke volt magára, hogy egyedül vásárolt.

Szóval az anyja veszi

Most éppen felsőt. Elmegyek, kinézem, nézegetem, hogy vajon jó lesz – e a méret, tetszik – e neki, hordja – e majd, vissza kell – e hoznom, megint sorba kell – e állnom…

Egy életem, egy halálom, megveszem! Kettőt veszek! Baszzus, kettőt! Otthon büszkén mutatom, tetszik neki, yesss! Megköszöni.

Olyan érzés fog el, mint anno egy jól sikerült vizsga után az a felszabadult érzés. Igen, megcsináltam!

OLVASTAD MÁR?  Ez most a rákról fog szólni

Nem mintha nem lenne a szekrényben már egy hasonló menet kapcsán megvásárolt páros, de azt gondolom (gondos anya), hogy mégsem járhat egyféle pólóban fél évig.

És de. Abba jár. Hetekig ugyabba.

Baszki, értitek: ugyanabba. Este kimosom, reggel hajszárítózom, hogy felvehesse. Inkább sötéteket veszek, mert azon nem látszik annyira a kosz. Kétnaponta mosom, ami szerinte túl sok, ki fog kopni – mondja.

“Valaki segítsen elmagyarázni, mert nem értem, hogy van az, hogy ha van öt hordhatónak titulált póló, akkor az gyász, mert a haverok mindig csak ugyanazokat látják rajtad. De hogy ha van egy menő, és már azt hordja három hete közben éjjelente lopod el kimosni az nem ciki.” – írja egy kamaszos anyuka az oldalra.

Aztán egyszercsak tök béna ez a póló is. Nem kell tovább mosni. Mehet porrongynak.

Mindenféle túlokoskodás nélkül azért érdemes határt szabni a vásárlásnak. Nemcsak környezetvédelmi okokból, hanem azért is, mert a konzum idiótákat bizony mi neveljük ki. Azok a kamaszok, akiknek az érdeklődésük első helyén a vásárlás, a ruhák és az öltözködés szerepel, azokkal érdemes beszélgetni, hogy mi ennek az oka. Nagyon sok érdekes érvet tudhatunk meg, és nem mellesleg a gyerekről is sok információt.

Az, hogy mit miért szeret elvezethet egy olyan világba, amiről biztos, hogy egy kukkot sem tudunk meg azzal a kérdéssel, hogy mi volt az iskolában, vagy azzal, hogy mért nem lehet normálisan felöltözni...

Kérdezzetek, beszélgessetek!

OLVASTAD MÁR?  Sztereotípiák

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!