Kamasz válláról levevős karácsony
Erős kezdéssel indítok, ami jó kis közhelynek tűnhet. Amennyire csak tudjátok tegyétek magatok számára boldoggá (bárkinek bármit is jelentsen ez a szó, hogy boldog) a karácsonyt.
Erős kezdéssel indítok, ami jó kis közhelynek tűnhet. Amennyire csak tudjátok tegyétek magatok számára boldoggá (bárkinek bármit is jelentsen ez a szó, hogy boldog) a karácsonyt.
Nagyon fontos már a kezdetektől kiemelt figyelmet fordítani a védekezésre, de természetesen nem ez az egyetlen téma, amiről valahogy beszélgetni kellene.
A kamaszok pályaválasztását egy szülőnek nagyon nehéz terelgetni. A kisgyerekkori vagy akár a kamaszkori érdeklődési körök mindig változnak, ami teljesen rendben van.
Örök téma, hogy ki-mennyire “követi” a kamaszt, mennyire figyeli, felügyeli.
Akkor parázz, ha tökéletes a kamasz. Miért kellene éppen azon parázni, ha a kamasz jól működik?
Akkor is ha éppen elkezdődött az iskola és akkor is, ha már mindjárt vége, még akkor is ez a témánk, ha már rég nem jár suliba. Ja, akkor talán már
Eredetileg arról akartam írni, hogy mit tegyen (vagy ne tegyen) a szülő, ha a gyereke Hollandiába menne egyetemre.
Beszélnünk kell róla, rendszeresen, minden oldalról megvizsgálva, tényeket, vizsgálatokat, történeteket amelyek a nyilvánosság elé kerültek.
Amikor egy serdülő azért lesz öngyilkos, mert társai szekálták, túlzóan leegyszerűsítő az az álláspont, hogy az osztálytársak a hibásak.
Van az úgy, hogy a szülők sem tudják, hogy miben jó egy gyerek. És ez teljesen normális. Egy ideig.