A nyári időszak alkalmas arra, hogy azokat a szorongásaimat, amelyeket év közben a hétköznapok mederben tartására tett kísérleteim közepette elnyomok, friss erővel kukázzam elő.
Mélyen belém ivódott a tavalyi nyár, amikor egy-egy valamirevaló nap után sírva (üvöltve, fenyegetőzve, csapkodva) könyörgök a gyereknek (eredménytelenül), hogy írjon legalább egyetlen mondatot a napról, hogy aztán augusztus
A kamaszokra, a kamaszkorra kétféle zoomolással nézhetük: az egyik amikor megpróbálunk az ő szemükkel, fejükkel gondolkodni, a másik, amikor magunkat látjuk kívülről az adott helyzetben. És persze van egy harmadik
Bár kétségkívül szorongásban a nővérem az ász, talán nem fogja rossz néven venni, ha én is megszólalok a témában.
Az adventi kalendáriumnak is van egy „kamaszkori íve”.
Olyan nehéz újdonságot írni a kamasz és azanyja kapcsolatáról, hiszen ti is látjátok, hogy minden ismétlődik, az események többé kevésbé követik egymást, zajlik az élet.
Döbbenetesen sok kamasz kerül most hozzám iskolafóbiával.
Bármilyen képernyőhasználat az elmúlt 10 év top témája. Persze nagyanyáink kiakadtak a tévénézésre, de az az impulzus mennyiség, ami jelenleg éri a kamaszokat a képernyőn keresztül, nem összehasonlítható a „bezzeg
Itt van az ősz, itt van újra, elviselhető a hőmérséklet, tudok aludni, a kánikula alábbhagyásával a mozgás iránti vágyam is visszatért.
Az utóbbi hetekben érdeklődésem mondhatni teljesen beszűkült egyetlen témára, ez pedig az autizmus spektrum zavar – ezen belül különösen izgalmas a női érintettség.