A kérdés már önmagában lehet megosztó, hiszen ha semmi másban az életben, de a gyerekkel kapcsolatban pont az a lényeg, hogy semmit, de tényleg semmit nem vársz tőle cserébe.Tehát nem azért vársz el tőle dolgokat, mert szereted, hanem azért, mert együtt éltek, mert már rövidtávon sokkal kiegyensúlyozottabb és kölcsönösebb lesz a együtt töltött időtök. Nem mellesleg a saját élete is keretezve lesz, amit csak bizonyos időközönként kell újrakeretezni. Szücs Szilvi írása.
Elmondom hát neked
Elmondjuk, ahányszor csak bírjuk, hogy miről álmodik a parázó anyjuk. Tehát szabadon választva, optimistán, mindenre nyitottan (sic!) mire van szüksége az anyának a kamasztól?
- Kezet mos, leül, megeszi, megköszöni, nem mobilozik közben, kiviszi.
- Tanul. Istenem, olyan egyszerűen néz ki ez az egy szó így leírva! ITT elolvashatod, hogy miért nem tanul egy kamasz.
- Nem kamuzik. No comment.
- Rendet rak maga után. Nyilván nem várhatjuk el, hogy arra a mondatára, hogy de nem is én hagytam ott a szemetet, hanem a húgom-ra szó nélkül felvegye és kidobja az önműködő reakció. Mert mi lenne, ha egyszer mi is kizárólag magunk után pakolnánk csak el? Óriási döbbenet nyilván.
A remény hal meg utoljára.
- Lefekszik időben és felkel időben.
- Beosztja a zsebpénzét és nem kuncsorog már 20-dikán, hogy elfogyott. Ehelyett “Ha elfogyott, elfogyott.”- gondolja és buddha türelemmel várja a hónap elejét.
- Ha megkérem hoz egy kávét (teát, pohár vizet), de pont úgy, ahogy én szeretem. Ahogy én is pont úgy készítem a teáját, ahogy ő szereti.
- Leviszi a szemetet. Nem megy el mellette, nem teszi rá az utolsó almacsutkát, ami ahogy elfordul a menetszéltől leesik és hetekkel később találom meg a hangyák martalékaként a szekrény alatt.
- Felhív, ha késni fog. Nem a megbeszélt időpont után tíz perccel, hanem előtte tízzel.
- Ha kérdezem válaszol. Ha nem akar megmondja körülbelül mikor fog.
- Ha elmondom, hogy mérges vagyok vagy rossz kedvem van, akkor nem cseszeget tovább. Akceptálja, hogy az anyja is ember és ha már “haladó”, akkor a 8-as pontra ugrik.
- Megkérdezi, hogy mi történt velem (testvérével, egyéb családtaggal) aznap. Ez kizárólag azért érdekes, hogy beteljesülni lássam azt a tanításomat, miszerint igenis érdekeljen a családod és egyéb állatfajták akikkel együtt élsz.
- Ha úgy érzi, hogy jól esne neki, megölel. Nekünk mindig jólesik, azt viszont tiszteletbe tartjuk, hogy tömött buszon vagy a haverjai előtt ne aggódjon, nem fogjuk ölelgetni, puszilgatni, haját “besimítani”. Sőt, még négyszemközt sem ölelgetjük, ha erre megkér minket.
Ezekről is beszélgetünk május 7-én, 10-12.30 között, zárt csoportban, zoom-on. Jelentkezni itt lehet: mediacio@anyapara.hu Küldöm a részleteket, ha érdekel!
Oszd meg a véleményed velünk!