Van aki mindent előre megtervez a legapróbb pontossággal és van, aki meg nem. A “megterveztem és mégsem úgy alakult” sokunkkal előfordult már. Amúgy is minden kockázatos: az  előretervezés, a határidőnapló, biztonság, mert annyi minden történhet velünk, amire totál nem számítunk.

Spontán vagy tervezve élni?

Természetesen nem azzal jövünk most, hogy spontán élni a legtutibb életforma és előre tervezni bűn. Nincs igazságosztás, észosztás van, de nem olyan kérdésekben, hogy hogyan kellene élnetek. Mindössze annyi legyen most a gondolkodnivaló, hogy vajon kell – e mindig ragaszkodni az előre eltervezett, betáblázott, kiplakátozott, mások által nagyon jól csinált és bevált dolgokhoz?

Egy kamasszal való együttélésben nagyon sok spontán történet adódik, amit vagy lecsapsz és akkor vége van, hiszen te vagy a felnőtt, és még 2-3 évig megmondhatod neki a tutifrankót.

Vagy hagyod magad sodorni az árral. Gondolj vissza, előfordult olyan eset, hogy előre elterveztél valamit és az nem úgy alakult, hanem valahogy tök máshogy?

És? Jó volt? Akkor meg? Nem ezeket meséled utána minden unalmas baráti beszélgetésnél? Nem ezeken nevetsz magadban amikor egyedül ücsörögsz otthon? Akkor meg?

A legnagyobb baj ezekkel mindig az, hogy ahhoz, hogy letedd a táblázatodat, ki kell lépned a komfortzónádból. És azt utálod.

Mert fáradt vagy, mert nem szeretnek, mert nincs pénzed, mert hülye mindenki. Mert kockázatosnak ítéled.

Miközben pont az a kockázatos, ha mindig mindenhez ragaszkodsz.

Mert tiszta ideg vagy, ha valami nem úgy alakul, ahogy már két hónapja eltervezted és azóta ezt várod. És ha ideges vagy állandóan akkor az nagyon látszik rajtad. És elkezdenek kerülni az emberek. Először a távoli ismerősök, utána az egyre közelebb állók.

Te pedig nem tudod, hogy miért történik veled már megint ez a sok negatív dolog…

Miközben ha egy kicsit hátralépnél (kívülről figyelnéd néha a veled/veletek történő eseményeket és azok következményeit), és most jönnél be a szobába, akkor lehet, hogy a spontán megoldást választanád.

Mert azért benned van az őrület. Vagy legalábbis egyszer régen biztos, hogy benned volt.

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!