Januárban a túlélésre játszom

Az ünnepségsorozattól megcsömörlötten, testileg-lelkileg jó pár felszedett kiló súlya alatt szuszogva, az előttem álló három hosszú, rideg hónap kilátásával más se hiányzik az életemből, mint egy rakás elbukásra ítélt fogadalom! Januárban a túlélésre játszom, ilyenkor kéjelegve szemlélem, ahogy a reménytelenség körülöleli lényemet. Salát Luca 2019-es fogadalmai.

Mellesleg a rituális körülmények között fogant sorsdöntő változtatásokban ennél jobb lelkiállapotomban sem hiszek.

Döntéseim többsége – jó nagy dörömböléssel megelőzve, de – elhatározás nélkül, csak úgy kibukik belőlem, naná, hogy a legrosszabb pillanatban, de aztán minden jó, ha jó a vége alapon általában kiderül, hogy pont akkor, amikor már elbírok a következményekkel.

Olyan ez, mint kamasz fején a pattanás. Legritkább esetben érik meg január elsejére.

Ha idő előtt nyomkorászom, véres, duzzadt gennyhalom lesz belőle, jobb megvárni, amíg szép fehér végűre érik, hogy egy enyhe nyomásra könnyedén szétpattanjon. Az év első napját rendszerint a pattanásaim érlelésével töltöm, s várom, hogy egyszer csak úgy maguktól kifakadjanak. Így hát most is úgy alakult, hogy egy rakás dolgot nem fogadtam meg:

  1. Ebben az évben nem fogadom meg, hogy megszabadulok attól az utálatos három kilótól, ami lágyan öleli körül a testemet és durván rombolja az énképemet. A pillanatnyi részeredmény szerint a háj áll nyerésre, de én se jártam olyan vacakul, hiszen egy kevéske a hasamon kívül a fejemre is költözött, azt pedig minden öregedő nő tudja, hogy a saját zsírpárnák szemkörüli ráncfeltöltő hatásával semmilyen anti-ageing kozmetikum sem versenyezhet.
  2. Idén sem nevelem meg a kamaszaimat. Felesleges időpocsékolás. Lassacskán felnőttek lesznek, s előbb-utóbb maguktól megjavulnak jelenleg selejtesnek tűnő alkatrészeik. Vagy mégsem, de ennek a jelen perspektívájából nincs nagy jelentősége, mert azt rég vágom, hogy a házi buhera jellegű szerelgetések itt már nem segítenek. Ebben az évben takaréklángra kapcsolom az anyaüzemmódot: terveim szerintem nincs más dolgom, mint sűrű imák közepette túlélni párszáz napot és kivárni a boldogabb jövőt. Azért néha majd adok nekik enni.
  3. Nem tervezem, hogy idén hatékonyabban futok a tavalyinál. Nem űzök sportot a teljesítményből. Elég sokat bizonygatom mindenfelé, ráadásul elég kényszeresen, hogy belevaló nő vagyok. Ha a futásban is hősködni kezdek, akkor értelmét veszíti az egész. Jó lenne többet, jó lenne gyorsabban, de ha nem megy, hát nem erőltetem, inkább fészbukkra kitolt kilóméterek és sebességek nélkül, titokban és viszonylag békés lélekkel vallok rendszeres kudarcot a futópályán.
  4. Nem hozom meg az évek óta halogatott Nagy Döntéseket. Mostanában döntöttem én jó sokat, ebben az évben inkább a nyakamat behúzva arra várok, hogy elcsituljanak a választásaim verte hullámok a fejem felett.
  5. Remélem, hogy idén sem teszem le a cigit. Másfél éve szoktam le utoljára, a küzdelem oly gyötrelmes emlékeket hagyott, hogy soha többet nem akarok ilyet tenni, ezért aztán inkább rá se gyújtok. Pedig égetően hiányzik.
  6. Nem fogadom meg, hogy kevesebbet fogok dolgozni és több időt szánok magamra. Úgy tűnik, ez nem a „Luca felszabadul rabigái alól és megvalósítja Önmagát” év lesz. A tervek szerint idén a szopóág programozott pontossággal érkezik, ha néha majd mégis hiba csúszik a rendszerbe, akkor azt nagyon fogom élvezni!
  7. Idén nem találkozom minden héten egy számomra fontos, ellenben általam igen elhanyagolt régi baráttal. Szeretni fogom a megkopott és kiüresedett emberi kapcsolataimat az összes bűntudatával együtt, cserébe viszont szeretnék néha egy kicsit egyedül lenni.
  8. Megfogadnám, de tök felesleges, hogy idén nem kések el minden találkozóról, ráadásul a határidőket is pontosan tartom. Pörög az élet rendesen, túlvállalnám magam, ha még a megbízhatóságot is a személyiségjegyeim közé igyekeznék integrálni.
  9. Nem tervezem, hogy kevesebb alkoholt fogyasztok ebben az évben. Nagyon szeretem a hosszúlépést. Remélem, a májam is.
  10. Nem fogadom meg, hogy ezentúl kikacagom az emberi ostobaságot, a kritikát meg nem veszem a szívemre, és nem félek többé a kudarctól, hanem erősebb leszek általa, az önáltatást pedig most és mindenkorra befejezem. Ráadásul mindig igazat mondok, és naná, hogy hű leszek önmagamhoz, miközben a saját magam útját járva csak az arra érdemesekkel barátkozom.

Mert ha minden ilyen izét megfogadnék, amire a január elseje egy remek alkalom, akkor bizonyára jobb ember lehetnék, viszont alig maradna belőlem valami, ráadásul hülyére unnám magam ebben az évben.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2019-01-02T10:47:42+00:002019.01.03.|Aktuális, Nőipara, Slide|