Megpróbálok visszaemlékezni, mikor volt utoljára a kezemben gyerekneveléssel kapcsolatos könyv és arra jutok, olyan négy, öt éve. Vagyis a fiam hatéves korában éreztem úgy utoljára, hogy eligazításra van szükségem, jól jönne egy átfogóbb segítség. Kárpáti Judit valami újat talált a gyereknevelési könyvek piacán és feltétlenül írni akart róla.
Zsidó tradíció és modern pszichológia a gyereknevelésben
Köszönhető a nevelés témájú könyvek mellőzése annak is, hogy az internet jóvoltából naponta találkozik az ember tényleg hasznos cikkekkel, interjúkkal, de talán az is az oka, hogy a kölykök nevelésében
egy bizonyos kor után az alapokra épít az ember és jobban bízik már az ösztöneiben is.
Szóval a csecsemőkor Suttogó sorozata, az alvással foglalkozó szakirodalom, a Vekerdy összes és néhány skandináv nevelést veséző könyv hosszú szünete után került a kezembe valami olyan, amit elolvasva azonnal alkalmazni is kezdtem.
„A Talpraesettek – Zsidó tradíció és modern pszichológia a gyereknevelésben” elképzelhető, hogy sokakat eleve távol tart attól, hogy foglalkozzanak ezzel a könyvvel. Egyszerűen azért, mert,
ha valami vallási alapokon nyugszik, akkor az, aki nem ehhez a felekezethez tartozik, úgy gondolja, ja, hát ez nem én vagyok. De ahogyan a francia és más nemzetek gyereknevelését előszeretettel vásárolják az olvasók, úgy érdemes, nagyon is érdemes ennek a könyvnek bizalmat szavazni.
A probléma két fő forrásból ered
A szerző Wendy Mogel klinikai szakpszichológus és családterapeuta neve Amerikában jól ismert, ebben a könyvében tulajdonképpen arról ír, hogyan talált rá és kezdte sikerrel alkalmazni a zsidó hagyományok alapvetéseit a saját életében és a praxisában.
Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik eleve idegenkednek attól, hogy a gyerekeiket vallási alapokra helyezve kezdjék nevelni, hiszen a mai gyereknevelés fő vonulata sokkal inkább alapszik a liberális elveken. Mogel megfigyelte, hogy bár a mai szülők jobban akarják csinálni ezt az egész nevelés dolgot, mint a szüleik, valahol az eredmények mégis megkérdőjelezhetők.
Hiszen hogy kerülne a rendelőjébe annyi talajvesztett, akarnok, kontrollvesztett gyerek, ha a mai szülők nevelési elvei jól működnének?
Arra jutott, hogy a problémák forrása javarészt két forrásból táplálkozik; egyrészt a nagy nyomásból, az örökös versengésből fakad, másrészt abból, hogy a gyerekek érzik, milyen elképesztő fontosságú a szerepük a szüleik életében.
Egyszerre különleges, egyszerre hétköznapi
A könyv számomra legnagyobb értéke, hogy gyakorlati példák végtelen során keresztül enged azonosulni a problémákkal és megoldásokkal. Egyúttal sokat tanultam arról,
hogyan alkalmazhatók és miért végtelen fontosak a családi hagyományok, legyenek akár vallásiak, akár saját magunk alkotta tradíciók ezek a gyerekeink számára.
Bár ezzel korábban is tisztában voltam és a saját családi életünkben is igyekeztem helyet adni ennek, mégis tudatosabbá lettem a könyv által.
Csak, hogy egy példát kiemeljek a sok közül; a haszid gondolkodás egyik kulcseleme az egyensúly, mely azt mondja:
„Mindig tarts két papírlapot a kezedben. Az egyikre azt írd: csupán egy porszem vagyok. A másikra azt: nekem teremtették a világot.” Azaz, míg ma minden szülő különlegesnek akarja látni a gyerekét és elvárja, hogy mások is annak lássák, a zsidó hagyomány ezt a helyére teszi és a gyerekektől azt várja csupán, hogy önmaguk legyenek és nem pedig az új Messiások.
Mert én vagyok az anyád!
Az egyik legfontosabb fejezet és talán a könyv egyik legfőbb üzenete is, hogyan tanítsd meg a gyerekedet más emberek, illetve a szülei tiszteletére. Bevallom, nekem is problémát kezdett jelenteni az utóbbi években, hogy a legjobb szándékom ellenére is
gyakran tapasztaltam a fiamon a tiszteletlenség jeleit. Mindenféle eszközökkel igyekeztem küzdeni ellene és nagyon örültem, hogy Wendy Mogel szinte pofonegyszerű, mégis mély alapokon nyugvó megoldási javaslatokkal szolgált.
Mivel mai szülőként folyamatosan a gyereke érzéseivel és azok tiszteletben tartásával vagyunk elfoglalva, azt a részét a dolognak elfelejtettük, hogy a gyerekek egész egyszerűen nem egyenrangúak velünk. Ráadásul ő maguk nem is akarnak azok lenni. Bár gyakran hangoztattam a fiamnak, hogy nincs demokrácia a családban, mégis sokszor bicsaklott meg a következetesség és főleg azért, mert,
ha valamit keresztül akartam vinni, túl sokat magyaráztam neki.
Miközben sokszor a legjobb válasz, egyszerűen az, hogy azért, mert én vagyok az anyád. A könyv elolvasta előtt talán én is vitába szálltam volna néhány hasonló tézissel. De pont azért kell elolvasni, mert annyi remek magyarázat és példa gazdagítja, hogy végül megérti az ember, a zsidó vallás kétezer éves rálátása a családra mennyi bölcsességet és tudást hordoz.
Amit ugyanúgy, ahogyan a svéd, francia vagy akár magyar nevelési hagyományokat érdemes tanulmányozni egy könyv erejéig és elhinni, hogy akár tizenéves korban is érdemes holnaptól a dolgokat új alapokra helyezni és a pozitív változásokat a gyerekünkkel, a családdal és akár a tanárokkal együtt élvezni.
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!