Egy különleges könyv, ami segít, hogy tiszteljen a gyereked

Megpróbálok visszaemlékezni, mikor volt utoljára a kezemben gyerekneveléssel kapcsolatos könyv és arra jutok, olyan négy, öt éve. Vagyis a fiam hatéves korában éreztem úgy utoljára, hogy eligazításra van szükségem, jól jönne egy átfogóbb segítség. Kárpáti Judit valami újat talált a gyereknevelési könyvek piacán és feltétlenül írni akart róla.

Zsidó tradíció és modern pszichológia a gyereknevelésben

Köszönhető a nevelés témájú könyvek mellőzése annak is, hogy az internet jóvoltából naponta találkozik az ember tényleg hasznos cikkekkel, interjúkkal, de talán az is az oka, hogy a kölykök nevelésében

egy bizonyos kor után az alapokra épít az ember és jobban bízik már az ösztöneiben is.

Szóval a csecsemőkor Suttogó sorozata, az alvással foglalkozó szakirodalom, a Vekerdy összes és néhány skandináv nevelést veséző könyv hosszú szünete után került a kezembe valami olyan, amit elolvasva azonnal alkalmazni is kezdtem.

A Talpraesettek – Zsidó tradíció és modern pszichológia a gyereknevelésben” elképzelhető, hogy sokakat eleve távol tart attól, hogy foglalkozzanak ezzel a könyvvel. Egyszerűen azért, mert,

ha valami vallási alapokon nyugszik, akkor az, aki nem ehhez a felekezethez tartozik, úgy gondolja, ja, hát ez nem én vagyok. De ahogyan a francia és más nemzetek gyereknevelését előszeretettel vásárolják az olvasók, úgy érdemes, nagyon is érdemes ennek a könyvnek bizalmat szavazni.

A probléma két fő forrásból ered

A szerző Wendy Mogel klinikai szakpszichológus és családterapeuta neve Amerikában jól ismert, ebben a könyvében tulajdonképpen arról ír, hogyan talált rá és kezdte sikerrel alkalmazni a zsidó hagyományok alapvetéseit a saját életében és a praxisában.

Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik eleve idegenkednek attól, hogy a gyerekeiket vallási alapokra helyezve kezdjék nevelni, hiszen a mai gyereknevelés fő vonulata sokkal inkább alapszik a liberális elveken. Mogel megfigyelte, hogy bár a mai szülők jobban akarják csinálni ezt az egész nevelés dolgot, mint a szüleik, valahol az eredmények mégis megkérdőjelezhetők.

Hiszen hogy kerülne a rendelőjébe annyi talajvesztett, akarnok, kontrollvesztett gyerek, ha a mai szülők nevelési elvei jól működnének?

Arra jutott, hogy a problémák forrása javarészt két forrásból táplálkozik; egyrészt a nagy nyomásból, az örökös versengésből fakad, másrészt abból, hogy a gyerekek érzik, milyen elképesztő fontosságú a szerepük a szüleik életében.

Egyszerre különleges, egyszerre hétköznapi

A könyv számomra legnagyobb értéke, hogy gyakorlati példák végtelen során keresztül enged azonosulni a problémákkal és megoldásokkal. Egyúttal sokat tanultam arról,

hogyan alkalmazhatók és miért végtelen fontosak a családi hagyományok, legyenek akár vallásiak, akár saját magunk alkotta tradíciók ezek a gyerekeink számára.

Bár ezzel korábban is tisztában voltam és a saját családi életünkben is igyekeztem helyet adni ennek, mégis tudatosabbá lettem a könyv által.

Csak, hogy egy példát kiemeljek a sok közül; a haszid gondolkodás egyik kulcseleme az egyensúly, mely azt mondja:

„Mindig tarts két papírlapot a kezedben. Az egyikre azt írd: csupán egy porszem vagyok. A másikra azt: nekem teremtették a világot.” Azaz, míg ma minden szülő különlegesnek akarja látni a gyerekét és elvárja, hogy mások is annak lássák, a zsidó hagyomány ezt a helyére teszi és a gyerekektől azt várja csupán, hogy önmaguk legyenek és nem pedig az új Messiások.

Mert én vagyok az anyád!

Az egyik legfontosabb fejezet és talán a könyv egyik legfőbb üzenete is, hogyan tanítsd meg a gyerekedet más emberek, illetve a szülei tiszteletére. Bevallom, nekem is problémát kezdett jelenteni az utóbbi években, hogy a legjobb szándékom ellenére is

gyakran tapasztaltam a fiamon a tiszteletlenség jeleit. Mindenféle eszközökkel igyekeztem küzdeni ellene és nagyon örültem, hogy Wendy Mogel szinte pofonegyszerű, mégis mély alapokon nyugvó megoldási javaslatokkal szolgált.

Mivel mai szülőként folyamatosan a gyereke érzéseivel és azok tiszteletben tartásával vagyunk elfoglalva, azt a részét a dolognak elfelejtettük, hogy a gyerekek egész egyszerűen nem egyenrangúak velünk. Ráadásul ő maguk nem is akarnak azok lenni. Bár gyakran hangoztattam a fiamnak, hogy nincs demokrácia a családban, mégis sokszor bicsaklott meg a következetesség és főleg azért, mert,

ha valamit keresztül akartam vinni, túl sokat magyaráztam neki.

Miközben sokszor a legjobb válasz, egyszerűen az, hogy azért, mert én vagyok az anyád. A könyv elolvasta előtt talán én is vitába szálltam volna néhány hasonló tézissel. De pont azért kell elolvasni, mert annyi remek magyarázat és példa gazdagítja, hogy végül megérti az ember, a zsidó vallás kétezer éves rálátása a családra mennyi bölcsességet és tudást hordoz.

Amit ugyanúgy, ahogyan a svéd, francia vagy akár magyar nevelési hagyományokat érdemes tanulmányozni egy könyv erejéig és elhinni, hogy akár tizenéves korban is érdemes holnaptól a dolgokat új alapokra helyezni és a pozitív változásokat a gyerekünkkel, a családdal és akár a tanárokkal együtt élvezni.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2019-02-04T12:13:36+00:002019.02.01.|Azanyja, Slide|