Egyszer egy Holmes nevű pszichológus a pajtásaival készített egy hosszú listát, amelyen az emberi élet kritikus élethelyzetei szerepelnek. A válás, a betegség, a munkahely elvesztése, a szeretteink halála mellett a karácsony is toplistás lett. Holmes munkásságát némi kritika illeti, mivel a felsorolásban nem szerepel az „Ünnepsorozat kamasszal” tétel. Jöhet az idei ünnepekt lezárása és a tanulság levonása. Salát Luca írása.
Ennek oka az lehet, hogy a kolléga sosem töltött karácsonyt kamaszkorú vérrokonnal, esetleg hiperadaptív személyisége megóvta őt az összeomlástól. Ez utóbbi azért nem túl valószínű.
Saját megküzdési stratégiáim sajnos nem teszik lehetővé, hogy a kölykeimmel való ünnepségsorozatot ne krízishelyzetként definiáljam.
Kamasszal egy kutyaközönséges hétköznap is kihívás, de ilyenkor legalább van esélyünk, hogy az együtt eltöltött időt az optimális szintre csökkentsük hozzuk. Az eltérő igényszintekből persze ilyenkor is adódnak nézeteltérések, én például akár napi 10 percet is örömmel eltöltenék a társaságukban, nekik viszont elég lenne az a 15 másodperc, amíg a meleg vacsorát az arcuk elé tolom.
Abban viszont mindannyian egyetértünk, hogy
a karácsonyi 3 nap nem tartogat sok lehetőséget az évközben szétzilált anya-gyerek kapcsolat helyreállítására.
Keresztény kultúrkörünkben a karácsonyi 3×24 órát a családtagoknak illik egy légtérben tölteniük. Ez az elvárás olyan mélyen gyökerezik, hogy a társadalmi normákat két lábbal tipró kamasz sem kérdőjelezi meg létjogosultságát. Ezért aztán karácsonykor három napig otthon kocol. És bármennyire is odateszi magát, ennek a három napnak legfeljebb a kétharmadát tudja átaludni.
Én pedig évről évre egyre rosszabbul viselem az embertársakkal való folyamatos együttlétet. Ha ezek az embertársak ráadásul a saját elfuserált kölykeim, akkor ennek az eseménynek az életemben tényleg ott a helye a Holmes-féle listán. Persze a gyerekeimnek se könnyű, de őket legalább vígasztalhatja a tudat, hogy mindössze három napot kell velem kibírniuk,
én viszont egy egész életre össze vagyok zárva magammal.
Az idei ünnepségsorozat megerősítette az előző évek tapasztalatait:
- A kamasznak a családjával ünnepelni kínos. Szíve szerint ünnepnapokon nem a rokonaival lenne, hanem olyan halandókkal, akik jelen pillanatban az életében nagyobb jelentőséggel bírnak: barátokkal, szerelmekkel, edzőtársakkal, az iskolai portás bácsival, a sarkiteszkó pénztárosával, a 7-es busz ellenőrével. Szóval tulajdonképpen bárkivel, akihez nem fűzi vérségi kötelék.
- A kamasz számára a legnagyobb baj az, hogy az ünnepek rituálék formájában valósulnak meg. Itt van például a Szenteste a sztenderd Mennyből az angyal – nótázással. Először is riasztó azzal szembesülnie, hogy az anyja ünneplőbe préselt testéből vinnyogó hangok törnek elő. Frusztráltságát fokozza, hogy érzelmi intelligenciájának utolsó morzsáival érzékeli, hogy tőle is valami hasonló megnyilvánulást várnak. Sok választása nincs: vagy katatóniába esve fixálja a karácsonyfa égősorát, vagy széttrollkodja az estét disznó énekekkel és a kishúgai csesztetésévelfelvilágosításával (Ugye tudod, hogy az Angyalka nem létezik és a mama azért ilyen csóró, mert a pénzét a te gagyi ajándékaidra költötte?)
- A kamasz szeret ajándékot kapni, de elcsökevényesedett szókincskészlete és gyengülő kommunikációs stratégiája nem teszi lehetővé, hogy ezt a szülei tudtára adja. A Mit szeretnél karácsonyra? kérdésre adott válaszok 4 csoportba sorolhatók: 1. Nem tudom, nem kell semmi. 2. Egy izé kellene az izémhez, de úgyis szart vennél belőle, úgyhogy nem tudom, nem kell semmi. 3. Egy izé kellen az izémhez, de nagyon drága, úgy sincs annyi pénzed, úgyhogy nem tudom, nem kell semmi. 4. Nem tudom, nem kell semmi, de a ….. és a ….. és a ….. végképp nem kellenek (a … – ok helyén azok a szerinted jópofa cuccok szerepelnek, amelyeket már jó előre, jó sok pénzért jó nagy elégedett vigyorral beszereztél neki titokban, s biztosra vetted, hogy idén eltaláltad a tutit.)
- A kamasz kinőtt abból, hogy Szeretlekmama feliratú saját hímzésű könyvjelzővel vagy sólisztgyurmából készült mécsessel kedveskedjen neked. Viszont gőze sincs arról, hogy minek örülhet egy vénasszony, aki valami szerencsétlen véletlen folytán az ő anyukája. És tulajdonképpen nem is szeretné tudni, mert ez a tudás egyfajta érzelmi kapcsot jelentene köztetek, ami mégiscsak undorító. Viszont ismer annyira, hogy el tudja képzelni a savanyú képedet, amikor nem találsz ajándékot a karácsonyfa alatt. Ez egy eleve vesztes helyzet mindkettőtök számára.
- A kamasz karácsonykor is igénytelen állat. Attól, mert karácsony van, még nem érzi magát rosszul a disznóólában. Az ünnepekre való tekintettel se takarít kotorja ki az ágya alól a penészes tányérokat és az új organizmussá átlényegült zoknikat.
- A kamasz karácsonykor is éhes. Ellenben a nagyi töltöttkáposztája pocsék, a bejgli pedig nem kaja, hanem édesség. Ha szorult beléd egy csepp anyai jóság, nem a karácsonyfa alatt mereszted a segged, hanem összedobsz neki egy jó kis lassagne-t nutellás palacsintával.
- A kamasz karácsonykor is kamasz. Te pedig karácsonykor is a kamasza körül zavartan zizegő anyuka vagy. Hiába az ünnepi díszlet, senki sem tud kibújni a saját bőréből, még annak örömére sem, hogy a Kisjézus megszületett. És ettől olyan szerethető ez az egész felhajtás.
A jó hír pedig az, hogy a Szilveszter a keresztény kultúrkörben az az ünnep, amit kamasznak és anyának gáz együtt töltenie.
Innentől kezdve csupán asszertivitás kérdése, hogy ki rendezi otthon a házibuliját, s ki fog lila parókában papírtrombitával a szájában a dermesztő éjszakában lézengeni…
Fotó:pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!