Az online újságírásban az a jó és egyben kőkemény, hogy percre pontosan látni: hányan, mikor, hányszor olvassák azt, amit leírunk. Itt nincsenek elferdített adatok, bekamuzott illúziók, lefogyott kilók. Számok vannak és előtte, közben, utána sok meló.

Viszont van egy nagyon szubjektív vonal: ez pedig ti vagytok, akik olvassátok az anyaparát.

Egész konkrétan itt van most Anita, aki ezt írta:

“Ti -anyák, apák, nagyszülők, kutyák, macskák és növények- akik kamasz közelében éltek-, mindenképpen olvassatok ezt az oldalt!

Nekem egy kapaszkodó, egy szinte minden nap ledobott mentőkötél, hogy meg ne fulladjak a már megint nem értem miért csinálja, és a már megint nem értem mit rontottam el kérdések tengerében.

Lecsúszott már sok könyv, sok előadás, mindent meg tudok magyarázni fejből. Meditálok, elvonulok, elfogadok, önreflektálok, tanácsot kérek és kapok, van mikor nem kérek is kapok.

A feladatra ránézek, alánézek, felénézek, minden perspektívaból átrágom (igaz többször csak robbanás után) és mégis elvérzek, másodpercek alatt atomjaimra hullom szét.

Ez a honlap mindig jókor jön. Most is jókor jött.

A fentiek mar a ventillálás utolsó percei. Ja, és persze minden kamasz imádnivaló, ha túléled a tanításaikat.”

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!