Van itt ez a mosás, fürdés, tisztálkodás szentháromság, amit a többség (érthető okok miatt) szeretne inkább titkolni. A kamasz bizony rendetlen és van, hogy 48 óráig ugyanabban a pizsamában reggelizik, ebédel, fogadja a barátait, vacsorázik és osztja az észt. Még a legjobb (pecsvörk) családban is előfordul, hogy a kamasz (fiú) gyereknek reggelre nincs tiszta farmerja, ezért nem megy sehova. Jé Viki írása.
Ennél a pontnál jegyezném meg, hogy szerintem az a gatya teljesen rendben volt,
csak a kamasz orra vadászkutyákat megszégyenítő érzékenységgel rendelkezik és módfelett finnyás a ruházkodására, a koszra, meg a szagokra.
Nagyon érdekes azonban, hogy saját maga által létrehozott mocsokra teljes mértékben érzéketlen.
Sőt! A kamasz szinte igényli a szűk életterében kialakult káoszt, rumlit, piszkot és szennyesruha-szőnyeget!
Egyszer előhúzott a fiókjából(!) egy olyan koszos zoknit, aminek láttán feltételeztem, hogy nevet is adott neki, és valamilyen bizarr kísérlet részeként tartja a fiókjában. Művészi szintre fejlesztette az igénytelenséget, mely igénytelenség szigorúan a szobája falain belülre értendő.
Ahogy a kamasz kilép a barlangjából, érzékeny lesz a koszra, a káoszra és a mások által elejtett, használt papírzsebkendőkre (és a rosszízű viccekre, de ez egy másik történet).
A kamasz nem szereti a rumlit a kocsiban. Ha a lába alá véletlen használt, üres vizes flakon kerül, zsörtölődni kezd, és számon kéri a többieket (legfőképpen a jó édes anyját, történetesen engem), de a választ, miszerint:
„Ha zavar, hétvégén nyugodtan kitakaríthatod a kocsit…” elegánsan elengedi a füle mellett, és tovább szitkozódik, mint egy nagypapa a lakógyűlésen.
A kamasz egyik kedvenc hobbija, hogy a szennyes ruháit az ágya mellett gyűjtögeti, majd a napok (hetek?) óta, szabadon és kreatívan halmozódó ruhakavalkád aztán valahogy sehogy sem kerül a mosógép közelébe, egyre csak eszkalálódik.
Én pedig, a galád, szívtelen anya, nem mosom ki azokat a ruhákat, amik nincsenek a mosógép közelében, és ha mégis a mosógép közelébe kerül képtelen vagyok kimosni az egészet, így fordulhat elő a fent említett „nincs tiszta gatya” ominózus eset.
Ebből a heteken át tartó konfliktusból aztán egy számomra igen meglepő fordulattal kecmeregtünk ki: a kamasz kérvényezte, hogy adjam át a tudást számára!
Úgyhogy gyorstalpaló tanfolyamot tartottam a fürdőszobában, ő pedig csillogó szemekkel, ámuldozva nézte azt a varázslatos masinát, amit úgy hívnak: mosógép.
A nadrágok papírzsebkendőtelenítésének fontosságára külön felhívtam a figyelmét.
A mosószer adagolás közben érdeklődve megkérdezte, hogy hol a mosópor, és miért jobb a gél? Azok a kis zölden világító lámpácskák a mosógépen, mire valók, és abba a rekeszbe miért nem töltünk semmit (mert mosóhengert használunk).
A szárítógép (melyet a „folyamatosan párát lélegző erdő közepén sosem száradnak meg a vizes ruhák” jelenség miatt szereztünk be) egyenesen lenyűgözte, üdvözölte, hogy csak be kell dobálni a vizes ruhát, és még meleget is csinál a fürdőszobában.
Ezért a szokásos, éjféli vacsorálgatását már a fürdőszobában költötte el, melegben, miközben száradtak a ruhái. Zseniális.
Én mondom, bármi lehetséges.
Fotó: pexels.com
Oszd meg a véleményed velünk!