Tükör által homályosan

Az anyapara nagyon komoly szándéka (olyan, mintha egy harmadik személyről beszélnénk, közben most én írok nektek: Szilvi), hogy a parázó anya mellett lássuk a NŐt is. A kamasszal élő NŐt is. Aki amellett, hogy küzd és örül a kamasszal, próbálja őt megérteni és partnerként kezelni, amellett a saját életét is igyekszik átgondolni, szeretni. Azért gondoljuk, hogy „különleges” ez a negyvenen innen vagy éppen túl időszak, mert azt tapasztaljuk, hogy sok mindent másképp, máshogy gondolunk, mint eddig. Legalábbis próbálkozunk. Ahogy ti is, úgy mi is.

Próbálkozunk megérteni magunkat.

Wéber Dani, állandó szerzőnk is negyvenes, aki coachként sokszor találkozik negyvenes nőkkel. Hozott nektek egy történetet.

Amikor M eljött hozzám kicsit megijedtem. Egyszerűen nem gondoltam, hogy valóban segíthetek neki.

És mindjárt itt egy kis kitérő. Még akkor is, ha nagyon egyértelmű, érdemes kimondani, én senkinek nem tudok segíteni aki nem kész a változtatásra. Elkísérni és irányítani tudom az úton, de neki kell megtennie már az első lépéseket is.

Szóval ott ültünk és azt hallottam, hogy

nincs megelégedve magával. Úgy érzi, hogy az elmúlt években sokszor túl nagy kompromisszumokat hozott azért, hogy ne maradjon egyedül.

Nem figyelt saját magára és el is engedte magát. Már nem foglalkozott annyit az egészséges táplálkozással, mint korábban és bizony ez a tükörben is meglátszott. Nem szerette saját magát, úgy gondolta nagyon sokat kell ahhoz lefogynia, hogy megtalálja azt az ideális partnert, akit megérdemel. Mert nagyon is egyértelmű elvárásai voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen partnert keres. És úgy gondolta, hogy az ő általa idealizált férfiak még csak rá sem néznek az olyan nőkre akiken van némi túlsúly.

Elsőre úgy éreztem az a feladatom, hogy segítsek neki abban az életmód váltásban aminek eredményeként lefogyhat, boldogabb lehet és több önbizalommal fordulat a világ felé.

De minden egyes mondatával megerősítette, hogy nem az a kérdés, hogy hogyan kezdjen neki. Sőt nem is egyszer sikeresen lefogyott már, van edzésterve és tudja is hogy be fog válni. A helyzet az, hogy türelmetlen. Hogy úgy érzi kifut az időből, hogy nincs türelme még egy évet várni arra, hogy őt is észrevegyék újra a férfiak. Azok a férfiak akik mellett ő elképzelte magát. Az ideális, potenciális férfi partnerek.

Ideális? Várjunk csak! Tehát akkor az lenne az ideális partner aki akkor szereti őt amikor vékony és éppen csúcsformában van? És mi lesz később?

Félve mondtam ki, de meg kellett tennem: már csak pár év és átlépi az ötvenet.
Már csak magamban mertem kimondani: a realitás az, hogy meg kell barátkoznia azzal, hogy már nem lesz húsz éves újra. Lehet, hogy a csúcsformát nagyon nehéz lesz újra elérni és biztosan nem lehet már nagyon hosszan fenntartani. És közben eszembe jutott, hogy én magam hetente milyen sok órát töltök az edzőteremben azért, hogy a legjobb formámban legyek.

És látom magam körül a negyvenes férfiakat, akik izzadva küzdenek a az elhízás ellen.

És akkor játszottunk egy kicsit. Elképzeltük azt csodálatos balatoni naplementét amikor a lemenő nap fényei megcsillannak mindkettőjük valószinűtlenül feszes testén. És aztán kimondtuk azokat a félelmeket is, amik ott kavarognak mindkettőjük fejében. Ráncok, zsírpárnák, pocak, kopaszodás és kopaszodás újra.

És innentől tudtam, hogy teljesen másképp fogja látni a helyzetét. A valódi mindeddig talán maga előtt is titkolt célja csak az lehet, hogy ne egyedül kelljen végig menni az úton. És egy úthoz egészen más ideális partnert keresünk, mint egyetlen csodálatos naplementéhez. Az pedig, hogy ezt a helyzetet reálisan látja, elszánt hogy sporttal és teljes életmód váltással visszanyerje régi alakját igen is nagyon vonzó. Mert azok a férfiak akik az úton potenciális társai lehetnek éppen arra vágynak, hogy találjanak valakit, akivel őszinték lehetnek. Nem akkor majd ha egy év múlva ők is újra csúcsformában lesznek, hanem már most. Ma.

Fotó:pexels.com