A sulikezdés tízparancsolata

Ahány kamasz, annyiféle sulikezdés. Ahány anya, annyi para. Mégis kell lennie egy hüvelykujj szabálynak arról, hogy mit érdemes (és mit nem) tenni a sulikezdés kapcsán. Mit ajánlatos átgondolni? Hogyan kezdjük (hiszen nemcsak a kamasz, a szülő is „újrakezdi”) az évet? Mit mentünk át tavalyról és mi az, amit engedjünk el idénre? Szücs Szilvi írása.

A sulikezdés tízparancsolata

• Ne mondd el neki a sulikezdésig mindennap (negyvenszer), hogy már csak 3,2,1 nap van hátra és ezért időben le kell feküdni. Hidd el, hogy amire tényleg elkezdődik a suli (nemcsak bemegyek 3 órára és hazajövök délben, mert még nincs órarend), addigra a lefekszik – felkel páros minden előzetes csesztetés nélkül is bekövetkezik.
• Kérdezd meg tőle, hogy mi volt a legjobb dolog tavaly a suliban (esemény, óra, beszélgetés, témakör, tanár) és ha van rá fogadókészség, beszélgessetek erről.
• Adj neki pár napot, hogy előbányássza a tavalyi cuccait, kidobálja a szemetet és kiválogassa a használható szerkókat.
• Ha idén felvételizik, ne paráztasd állandóan, hogy ez az év vízválasztó lesz, most aztán már nem lesz elég az eddigi tanulás, bele kell húznod. Attól még, hogy ezeket mondod az ég világon semmi nem fog változni benne. Semmi.

Inkább kérdezd meg, hogy mit tervez a felvételi kapcsán? Milyen előkészítőre szeretne járni? Mit gondol erről az egész felvételiig tartó időszakról.

• Ne fenyegesd hogy vége a nyári lazsálásnak, vége a semmittevésnek, vége a jó életnek, vége a nyárnak, vége az egy pólóban heverészésnek napokig, vége a buliknak, vége a barátokkal/barátnőkkel lógásnak, vége a tespedésnek, vége a kütyüzésnek, vége az alkoholizálásnak, vége az ottalvásnak, vége az ittalvásnak.

Semminek nincs vége, csak kevesebb idő jut rá.

• Beszéljétek meg, hogy idén járni fog – e a suli menzára, mert tavaly bár olcsónak tűnt, de egyszer sem evett ott rendesen, ezért ezt átbeszélnéd vele.
• Ha jár edzésre, kérdezd meg tőle, hogy szeretné – e folytatni. Ezt speciel tök jó lenne, ha nem te erőltetnéd rá. Ha nem akarja, mondja el, hogy miért és mit választott helyette.

Ha nem jár edzésre, nem sportol semmit, akkor próbáljátok közösen kitalálni, hogy mit kezdjen a testével. Mert valamit mindenképp kell mozognia, ez nem kérdés.

• Valahogy hozd szóba a házi feladatokat. Ez még korainak tűnik, de az elveket és a javasolt szabályokat érdemes egyeztetni. Persze ha nem unod a „mi volt a házi?, kész a házi?” strófákat, akkor ezt a pontot átugorhatod. Ha viszont már uncsi, mert azt érzed, hogy ez már nem a te dolgod lenne vagy nyitott vagy egy közös egyeztetésre, beszélj vele! A kamasz felelősségéről ITT olashatsz.

A fentiek nagyjából jellemzőek a kamaszokra, kicsitől-nagyig. Emellett vannak korosztályos kérdések is, például a felvételire, érettségire készülők kérdései. Vagy éppen a személyes témák, mert mi a helyzet azzal a kérdéssel, hogy nyáron „beütött” az első szerelem amit át kellene menteni az őszi hétköznapokra is, de hogyan? Mennyi időt adjunk nekik? Hogy lehet ezt megbeszélni vele?

Ha van kérdésetek, írjatok és igyekszünk megválaszolni!

De ami a legfontosabb

A nyár utolsó napjaiban is mutasd ki neki a szeretetedet! Hidd el, hogy ez nekik sem egy könnyű időszak. Nagyon sok kamasz szorong az iskolakezdéstől, fél az újdonságoktól, tart az osztálytársaitól és nem bírja a tanárait.

Elsősorban ő megy az „arénába” és nem te.

Ezt is figyelembevéve próbáld meg most az egyszer (először?) lazán venni a sulikezdést. Gondold át, hogy mennyi energiát teszel bele a parázásba vagy ezt megpróbálod átkeretezni és tenni egy kísérletet arra, hogy ezt az erőt magadra fordítod. Nem könnyű, de egy próbát megér.

Meglátod, hogy pont ugyanúgy elindul, mint eddig. Csak most egy picit kevesebb energiát tegyél a füzetekbe és többet a kamaszba. Legyél jó fej. Legyél szerethető. Magad számára is.

Tudom, hogy egy cikk hatására nem lehet változtatni. Amit viszont lehet: kipróbálni az adott helyzetben a „megfigyelő pozíciót”. Hiszen egy helyzet nem önmagában nehéz, hanem amiatt, ahogyan értelmezzük, amilyen jelentést adunk neki. Tehát érdemes első lépésként utólag megfigyelni magunkat: az adott nehéz helyzetben mi volt az automatikus gondolatunk és mit éreztünk. Már ezzel közelebb kerültünk a megfigyelő pozícióhoz ahhoz, hogy lássuk magunkat „kívülről”.