Akinek van (kamasz) gyereke, csak azt tudja, mennyire lehet őket imádni. És azt is csak ők tudják, hogy nincs is annál szebb, mint amikor a gyerekeket egy kicsit a távolból szerethetjük. Amikor annyi együtt töltött átordibált, veszekedős, könnyel-verejtékkel kikövezett hónapok után egyszer csak lecuccolja őket a nagyapjuk egy egész hétre a Balatonra.

Hurrá! Egyedül!

Egy szingli anya, magányosan eltöltött hetének (félig elképzelt) naplója, avagy amikor anyu szabadságra megy, akkor előtör belőle a mindannyiunkban lustizó kamasz.

Első nap. A gyerekek már reggel elindultak a nagyapjukkal nyaralni.

Ahogy eltűnik a kanyarban az autó, máris magamra tépem a fürdőruhámat, és megállapítom, hogy tavaly óta nem lettem barnább, ám vékonyabb se.

Kiheveredem egy jó könyvvel a teraszra, és hűs limonádét szürcsölök, egész nap. Ma nem mosok, nem mosogatok, nem porszívózok és igazából semmi olyan mozgást nem csinálok, amihez túl nagy erőkifejtésre lenne szükség. Csak ülök (fekszem), az édes semmittevéssel kéz-a-kézben, és bámulok ki a fejemből.

Második nap. Még mindig nem hiányoznak a gyerekek. Gyerekek?

Azok a kis idegesítő lények, a nagyobbik, a szőrös lábú, meg a kisebbik, az Ördög kisöccse? Áááh, kit érdekel?!

Ma egész nap maximum hangerőn hallgatom az ÉN kedvenc zenéimet a lakásban, és ebben senki sem akadályozhat meg! Táncolni is fogok. Meztelenül. Na jó, azt azért tán mégsem, mert mi van, ha belátnak az ablakon a szomszédok, és rám hívják az erkölcsrendészetet?!

Harmadik nap. Vettem egy doboz jégkrémet, mindet én fogom megenni, egyedül, az ágyban heverészve lapátolom magamba, evőkanállal, és közben csöpögős, hányingerkeltően gejl, szerelmes filmeket nézek.

OLVASTAD MÁR?  Minden ellenem dolgozott, mégis élek

Senki sem cikiz emiatt. Este átjönnek a csajok, és szerintem néhány szál potyacigit is elszívok, és egyetlen szőke kisfiú sem néz rám könnybe lábadt szemekkel, élő lelkiismeretként eközben, hogy:

„anyaaa, rászoktál, tudtam, hogy ez lesz, rászoktááááál!!!!!” Ma este nem fürdöm meg, mert így döntöttem, büdös napot tartok.

Negyedik nap. Vettem egy üveg Sangriát. A teraszon ülve kortyolgatok belőle pár pohárkával, az este balzsamos, a kabócák bócorogva búgnak, és senki nem szól rám, hogy „anyaaaa, te bort iszol?!” Senki sem juttatja eszembe, hogy néhanap magam számára is ellentmondásos ember vagyok: „De hát nem is szereted!”

Senkivel sem kell hosszú verbális csatát vívnom („Kaphatok egy kortyot?”), és kitartanom egy darabig („Nem”!), majd önmagam előtt is lebőgve, beadni a derekam, hogy „Na jó, de csak egyet!”

Ötödik nap. Nem megyek el vásárolni a közértbe, nem költök pénzt ugyanazokra a dolgokra, ma azt eszem, amit hűtőben találok. Kisöpröm. A mosogatóban égig ér a szennyes edény. De kit érdekel?!

Most inkább a barátnőmmel trécseljek telón, a kanapéról félig lelógva, hanyatt fekve, hangosan vihogva, vagy épp hangosan szörnyülködve a legújabb pasis sztoriján. (A sok fejjel lefelé lógástól közben sajnos túl sok vér tolult a fejembe, amitől fehér pöttyöket kezdtem látni, és a derekam is elgémberedett, úgyhogy amikor fel akartam kelni, előbb le kellett gördüljek a földre, mint egy megvert teknős, egyenesen ráborulva a megrémült kutyára…)

OLVASTAD MÁR?  Nyárpara

Hatodik nap. Ma veszek magamnak valami szépet és fodrászhoz is elmegyek. Senki nem mondja azt hazaérve, hogy „nem voltál fodrásznál?”, vagy „fúúú, ez a virágos felső pont úgy néz ki, mint a mama függönye!”. A vacsorát egyedül fogyasztom el, és minden falat az enyém.

A kakaós csigának csak a közepét eszem meg, na jó, a szélét is, de csak azt, ahol elég kakaó van rajta.

Zenét hallgatok hangosan, közben fagyit eszem és a barátnőmmel trécselek, és még egy romantikus film is megy közben a laptopon. A mosogatóba nem fér több szennyes edény.

Hetedig nap. Ma este jönnek haza a fiúk. Reggel rugóként pattanok ki az ágyból. Úristen, hogy halmozhattam fel ennyi tányért? És egyszer sem kapcsoltam be a mosógépet! A hűtőt megtöltöm kajával. Kakaós csigákat is veszek. A csikkeket sötét bűntudattal tüntetem el a kukába, dupla papírba csavarva, hogy nehogy meglássák. A sangriás üveget a szemetes zsákok alá rejtem.

Este pedig a keblemre ölelve várom őket bezúznak a lakásba, ledobálják a cuccaikat, és felzabálják a hűtő tartalmát. A kakaós csiga közepét eszik csak meg, ameddig a kakaó kitart. Én csendben elrágcsálom a kakaó nélküli, száraz részeket. Minden a helyére billent, újra kerek a világ!

Fotó:pexels.com

 

Oszd meg a véleményed velünk!