Az anyapara év végi hírlevele rólatok szól majd

Kedves Anyapara hírlevél olvasók és leendő olvasók!

A decemberi hírlevelet az ünnepek előtt küldöm nektek, arra az időre amikor már mindenki megevett mindent, mindenki megkapta az ajándékát és túl vagytok a kezdeti sokkoló élményeken. Jönnek a nyugis ünnepnapok, lesz időtök ránézni a telefonotokra (a legtöbben így olvassák az oldalt és a hírlevelet) elolvasni az év végi okosságokat.

Az anyapara év végi hírlevele rólatok szól majd

Még nincs kész teljesen, de valami olyasmire gondoltam, ami egy kicsit elvisz benneteket a hétköznapi mókuskeréktől, de mégis nagyon kézzelfogható. Az a tervem, hogy megpróbálom összeszedni azokat a fontos gondolatokat, amelyeket egész évben igyekeztem átadni a magam önkritikus, kicsit vicces, de persze őrölten komoly stílusában. Nem lesz ismétlés, inkább összegzés. Ilyet úgyis szokott az ember év vége felé.

Higgyétek el, hogy a saját életem tekintetében az anyaparára írni  pont annyira érdekes és fontos, mint adott esetben nektek olvasni. Hiszen nekem is kamaszok a gyerekeim és nekem is zajlott az élet 2015-ben.

Két része lesz a hírlevélnek: az egyik kizárólag arról szól majd, hogy mi kell egy kamasz gyereknek az anyjából. Az anyjától. A másik része pedig kizárólag rólunk szól majd: AZANYJÁRÓL. Rólunk, akikről azt mondta a nőgyógyászom 80 évesen, anno mielőtt szültem az első gyerekem, hogy „pont most olvastam egy külföldi szaklapban, hogy a nők sokat szenvednek, de tovább élnek.” Erről a cikket lásd ITT. Tehát rólunk, hogy mik a fontos dolgok, meg miken parázunk tök feleslegesen, meg arról, hogy szeretjük-e magunkat eléggé.

Üdv,

Szilvi

By the way, aki szeretne hírlevelet az ITT iratkozhat fel.

Fotó:wwwpexels.com