Videók

Amikor azt mondjuk viccesen, hogy „na erre az időszakra emlékezni fogunk”, akkor azt is kalkuláljuk bele, hogy a maszkos emlékeink mellett ott lesznek azok a pillanatok is, amikor összezárva elvesztettük a fonalat, vagy éppen lusták voltunk időt szánni arra, hogy hogyan lehetett volna ezt jobban kezelni.
Késő bánat helyett arról beszéljünk, hogy mit érdemes átgondolnuk közösen a kamasszal.

Egy olyan emberrel beszélget Szilvi, aki több, mint 10 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy kilép a házasságából és megpróbálja “újrakezdeni”. Három gyermekéből akkor ketten már felnőttek voltak, viszont volt egy kamasz lánya is, aki éppen akkor kezdte a középiskolát. Zsuzsi azt érezte, hogy egyszerre éli meg a negyven plusszos nők életközepi válságát és a kamasz gyereke lázadását, pont azt, amiről az Anyaparán is sokszor írunk.

A cél nem az ismeretek felhalmozása, hanem az ismeretszerzés vágyának motiválása. Ezen a pár hónapon tanulmányilag nem múlik semmi. Egyébként meg sok minden múlik. A gyerek egy életre mintát szerezhet arról, hogy krízishelyzetben miként érdemes viselkedni.

A járvány hatására megváltozunk majd? Reális az, hogy nem térek vissza az egykori életritmusomhoz, életemhez. Ez nem valószínű, hogy elvárható lenne.Viszont, minden kihívás alkalmas arra, hogy tanuljunk belőle, ha akarunk – és azt is, hogy lehetnek mély tanulságai ennek a járványnak.

Minél több emberen múlik az intézkedések betartása, annál többen érzik, hogy amit ők tesznek, az nem is annyira számít, csupán csepp a tengerben. Számos helyzetre nem ad egyértelmű utasítást, a szabályok könnyen kijátszhatók. A rendeletek főleg az egyéni belátóképességre építenek. Ez egyrészt jó lehetőség arra, hogy felnőttként viselkedve magunk hozzuk meg döntéseinket. Másrészt elbizonytalanít és szorongással tölt el a felelősségvállalás mértéke ebben a bizonytalan helyzetben.

Az élet nem mindig kellemes, hanem katasztrófákkal, félelmekkel teli és bizony van ez a bizonyos sötét oldal. És ha jön ez a fele az életnek, akkor azt el kell fogadni. Ha jön, akkor nem csodálkozunk, nem vonjuk kérdőre a jóistent, a szerencsét, hanem azt mondjuk, hogy ez van, ennek van itt az ideje az életemben és nem kell az okokat keresni és megtalálni.