Te milyen vagy? Spórolós? Költekezős? Mindig valamire gyűjtő vagy épp inkább a gyors költekező? Szoktál azon gondolkodni, hogy a pénzhez való viszonyod vajon honnan eredhet? Emlékszel még a gyerekkorodra, hogyan vásároltatok? Egyszer egy nagybevásárlás vagy mindennap egy kicsi?

Vajon mennyire igaz az az állítás, hogy a pénzhez való hozzáállásunkat lemásolja a gyerekünk? Hogy a spórolós anyuka lánya/fia is fogához veri a garast? Az “egyszer élünk” gondolkodás ugyanúgy átörökítődik? Vagy éppen ellenkezőleg?

Személyes történetem

Gyerekkoromban mindig irigyeltem szomszédunkat, Pista bácsiékat, akik minden szombaton elmentek nagybevásárolni. Én éppen ébredeztem, ők már visszafelé tartottak a NAGYbevásárlásból. Egyszer láttam is őket a boltban, akkor jöttek be ezek a bevásárlókocsik, amit toltak maguk előtt. Volt abban minden: kábé tíz kiló liszt, meg kakaók, konzervek és édesség. Írtóra irígykedtem rájuk, mert anyukám mindig kistételben vásárolt, szerintem mindennap bement valamiért (akár többször is) a közértbe. Ahogy én is teszem azt nap, mint nap…

A szomszédban mindig egyenletes volt a kamra feltöltöttsége (ezt onnan tudom, hogy a fiúk volt a legjobb barátom), nálunk volt amikor tele volt és volt amikor nagyítóval kellett keresni a kaját. Ennek ellenére nem emlékszem semmilyen extra körülményre otthon, arra viszont igen, hogy

nem terveztünk előre, nem volt kockás papír a havi költségekről

– ellentétben Pista báéknál, mert a fiúk mindent megmutatott – és nyaralni is mindig olyan “hirtelen” mentünk. Nem úgy, mint ők, akik már akkor tudták, hogy mikor és hova mennek jövőre nyaralni, amikor még haza sem jöttek az idei kiruccanásból. Ez mondjuk most is bejönne.

Spórolás vagy költekezés?

Ezek sokáig eszembe sem jutottak, egészen addig amíg nekem is lettek gyerekeim és azoknak zsebpénzük. Akkor nagymellénnyel előhozakodtam a zsebpénz tervezéséről, a tudatos vásárlásról és a spórolásról. Kockás papír helyett applikáció…gondoltam modern, fiatalos anyuka…aha.

Mivaaaan?! Anyaaaa! Te és a spórolás?!

És akkor rájöttem, hogy tök igazuk van. Volt jó pár körünk, mire kialakult mindannyiunkban a pénz normális kezelése. (Normális=szerintem az.) Lehet, hogy ezek most nagy szavaknak tűnnek, de tényleg. Kicsit azt remélve, ha látják, hogyan “szerzem” a pénzt, mit és mennyit dolgozom érte, és azt is érzékelik, hogy valamennyit félreteszek és bizonyos dolgokat előre megtervezek, szóval ha ezt tapasztalják, akkor ez rájuk is hatással lesz. Persze emellett azért vannak “kilengések” és nekem is résen kell lennem, hogy hányszor adom oda a bérletpénzt és felírom-e a heti ebédpénzt. Nehogy mégegyszer véletlenül elkérjék.

OLVASTAD MÁR?  Egészség ezreknek, milliók a kórháznak

És persze előfordul, hogy azt mondom a kisebbnek, hogy a hétvégén nincs mozi, mert már elköltötted a zsebpénzedet, de valahogy mégis összejön az a mozizás. No para.

A lényeg inkább az, hogy részesei legyenek a családi pénzügyeknek. Minden tekintatben. Ha van pénz annak is, ha nincs pénz, annak is.

A kamaszok egyébként is állandóan figyelnek, sokkal jobb, ha te mondod el neki, hogy éppen nem megy jól az üzlet ezért, meg ezért. Higgyétek el, hogy egy kamasznak ez nagyon fontos információ!

De ne legyünk belterjesek, gondoltam egyet és körbekérdeztem az ismerőseimet, hogy nekik mik a tapasztalataik: a pénzhez való hozzáállás öröklődik? Létezik olyan felállás, hogy spórolós anyuka és költekező kamasz?

Ha én elköltöm azonnal, akkor ő is ezt teszi?

Idézek (természetesen név nélkül) néhány választ a kérdésemre. Magadra ismersz?

“A nagylányom nem tud spórolni hamar a végére ér. Nagyfiam meggondolja kétszer is, hogy mire költ. Én átgondolom mire költök de sokszor elcsábulok.”

“Én nagyon spórolós vagyok, és a gyerekek még jobban, mint én (13 éves lány, 9 éves fiú ) kotlanak a pénzükön, le sem írom mennyi van nekik, de mivel én kezelem a pénzt, így nem is tudnak költeni.

A gyerekkoromban teljes mértékben ezt láttam. Anyukám nagyon fogta a pénzt és meg is lett az eredménye.”

“Három gyerek háromféleképpen, egyik se úgy, mint én. Ennek az az oka, hogy egyszerűen mindegyiknek más a fontos.
A “nagyom” spórolós, de nem zsigerből, hanem tanult módon.

A fiam hedonista, neki napi szintű költésekre megy el,

üdítő, kaja (kaját kap itthon amúgy), ja és most a barátnő… A kicsi átgondolja, mikor mire és mennyire éri meg. Inkább spórolós, de hajlamos az impulzusvásárlásokra.

Én egyébként nagyon spórolós vagyok és semmire nem költök, amíg a kötelezőket nem tudtam le.”

Arra a kérdésre, hogy az életkor előrehaladtával (kiskamaszból- nagykamasz) változik-e a pénzügyi “tudatosság”, ezt válaszolta egy anyuka:

OLVASTAD MÁR?  Merjen hazamenni!

“Érdekes, a nagylányom régen költekezősebb volt, most sokkal jobban meggondolja, és nagyobb távlatokban is gondolkodik (pl. jövőre kitűzött egy uticélt, tehát nem vesz havi öt pár fülbevalót). Ő 21 éves.
A fiamnak szörnyű a pénzkezelése, tanulja, kér segítséget is, de fájó szívvel muszáj neha hagynom arcra hullani – amíg még csak a zsebpénzről van szó. Ő 18 éves. A legkisebb lányom leginkább hajlamos használni az ár-érték arány mérlegelést. Ő 9 éves.

Ezt a levelet tegnap tette ki az asztalra, mert kicsit összetörtük az autót kirándulás közben.”

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!