Két fontos gondolat a nyaralásról azoknak, akik közös családi utazást terveznek. Akik már “túl vannak rajta”, azoknak pedig azért érdemes elolvasni a két történetet, mert az üzenetük a mindennapokban is jól használható. A nyaralásról írok, ami nem kell, hogy egyben “szolgáltatás” is legyen. Bábel-Szücs Szilvi írása.

Két éve a Hello, WMN egyik rendezvényén, amelyen meghívott vendég voltam megkérdezte a közönségből egy anyuka, hogy

mit tegyen akkor, ha úgy érzi, hogy minden nyaralás végén gyakorlatilag “alig él”. Annyira lefárasztják a kis – és nagykamasz gyerekei.

Mert mindenki különböző igénnyel érkezik egy nyaralásra.

Kérdeztem tőle, hogy mielőtt elutaznak tartanak – e családi kupaktanácsot arról, hogy ki – mit szeretne csinálni a nyaralás alatt, hogy mindenkinek világos legyen:

a nyaralás mindenkinek nyaralás. Nem a szülők által nyújtott szolgáltatás.

Ezen nagyon meglepődött, mert ők sosem egyeztettek eddig a gyerekekkel. Azt gondolták, hogy nyaralni mindenkinek jó érzés, de alapvetően a gyerekek miatt mennek el közösen valahova. Lehetséges, hogy ha elmondjuk nekik, hogy mi is nagyon várjuk ezt a pár napot, hogy pihenhessünk, nekünk is vannak vágyaink (egyedül úszni a tengerben, olvasni, stb.), amit tolerálni, mi több:

segíteniük kell, hiszen egy csapat vagyunk…

Emlékeim szerint kb. 3 éves kortól le lehet ülni velük és megbeszélni, hogy ki-mit szeretne, lehet rá előre készülni, jó előre sokat beszélgetni, hogy hova megyünk, mit csinálunk. Nyilván mindig az életkornak megfelelően. Egy kamasz tökéletesen megérti amit mondasz neki, maximum nem érdekli. Ha viszont erre külön felhívod a figyelmét és megvárod amíg ő is elmondja (előre), hogy

mit szeretne csinálni, mi az, ami miatt neki jó lesz ez a nyaralás, mit vár tőle, mit szeretne egyedül (értsd:nem veled) csinálni és elengeded-e…

Ha mersz beszélni arról (először neked kell saját magadnak megfogalmazni, hogy számodra mi lenne a nyaralás, mi pihentetne igazán), hogy te mire vágysz, akkor hidd el, hogy még ár-érték arányban is jobban kijöttök a végén. A jó érzésről nem is beszélve.

A másik “történet” Dr. Almási Kittitől érkezett.

“A nyaralást ezer módon meg lehet élni. Talán a leggyakrabban azt látom, hogy az emberek ilyenkor akarják kipihenni a fáradalmaikat, hogy aztán újult erővel visszatérjenek oda, ahol abbahagyták. Pedig óriási lehetőség, hogy ezekben a napokban rátekintsünk arra, hogy

mivel telik az időnk általában.

Amikor megy a “verkli”, akkor csak tesszük a dolgunkat, csak arra koncentrálunk, hogy az aznapi gondokkal megküzdjünk.

Nincs időnk elgondolkodni azon, hogy valóban fontos-  e nekünk, ami elsodor, amin aggodalmaskodunk,hiszen akkor és ott jelentőségteljesnek tűnik. Amikor ettől kicsit eltávolodunk és visszanézünk, rájövünk, hogy csak kevés dolog emelkedik ki, csak néhány volt igazán meghatározó.

Hasznos lehet ezért, ha felülvizsgáljuk az addigi rutint: mire érdemes energiát fordítani, és mire nem. Mik az igazán lényeges dolgok, mi az, amiből sokkal több kellene. Ha csak egy-két pontot betartunk utána ebből, akkor már legközelebb jobb érzés lesz számot vetni önmagunkkal.

Nem lenne jó azért várni a nyaralást, hogy két hétig úgy élhessünk, ahogy szeretnénk, hanem – többek között – azért, hogy megerősödve úgy alakítsuk a többi ötvenet, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, ami valóban rólunk szól…”

Szép nyaralást kívánunk!

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!