Amikor kicsi a gyerek, ráadásul első gyerek, akkor az ember sok mindent előre eldönt és igyekszik betartani a saját maga által (vagy a kortárs gyereket nevelő ismerősök által) felállított szabályokat. Hogy biztos nem veszek neki pisztolyt és mindennap bio kajákat ehet csak. Hogy nem engedem majd butaságokat beszélni, hiszen ha nem hall otthon csak jót és szépet, akkor az megvédi őt a sok hülyeségtől.

És akkor elkezdenek pörögni az évek.

Egyre többet nézed a gyerekkori fotóit, hogy akkor mennyire édes volt, úgy nézett rád, hogy huhh, meg hahh…Jó esetben rájössz, hogy semmi jelentősége nincs a pisztolynak, mert pont arra használja és pont addig, ameddig annak helye van a szerepjátékaiban. Vagy küzdesz tovább az “elemekkel”, a kisgyerek elkezd túljárni az eszeden és a vendégségben lövi szét mindenkinek a fejét a játék hatlövetűvel. Mire odaérsz, már nem lő, időben leteszi a fegyvert és örül, hogy ezt is megúszta.

Rájössz, hogy bio kaja csak akkor van, ha te magad termeszted és csak a placebo hatás miatt veszel néha pár fonnyadt almát és paradicsomot ezrekért. (Itt azért álljunk meg egy pillanatra mielőtt megkapnánk, hogy junk kajákat ajánlunk. Nem. Itt csak arra a szélsőségre gondolok, hogy bizony étel és étel között óriási különbség van, de nem feltétlenül abban, hogy a bio piacon veszed vagy más beszerzési forrásból. Hanem abban, hogy te főzöd meg vagy félkészen veszed.

Hogy sokszor beszél “butaságokat” vagy csúnyán (értsd: káromkodás), de inkább mondja, mint nem mond semmit és mindenről azt gondolod, hogy szipi-szuper,

aztán beüt a nagy döbbenet: nem jár haza, nem tudod, hogy kivel lóg, nem tanul, nem oszt meg semmit veled.

És akkor jön az a rész, hogy kisfiam, hát tényleg nem tudok rólad semmit! Beszélgess már velem egy kicsit!

OLVASTAD MÁR?  A szentek élete

Készült egy kutatás az NRC közreműködésével, ahol arról faggatta az anyapara az embereket, hogy hogyan emlékeznek a kamaszkorukra, illetve arról, hogy Mit csinálnának saját kamasz gyermekeik nevelésével kapcsolatosan másképpen, mint a szüleik? Azaz, mit hiányolt igazán a kamaszkorából a megkérdezett. Hat válaszlehetőséget ajánlottunk, ezek a következők voltak:

1. Nem csinálnék semmit másként,

2. Több időt töltenék a gyerekeimmel,

3. Több pénzt áldoznék a taníttatásukra (pl. különórák),

4. Nagyobb önállóságra nevelném őket,

5. Többet beszélgetnék velük,

6. Jobban segíteném őket abban, hogy elmondják az érzéseiket.

Mit gondoltok melyiket választották a legtöbben és mi volt a sorrend?

az első helyet a Többet beszélgetnék hozta el. Utána következett az előzővel szorosan összefüggő hiányérzet: Jobban segíteném őket abban, hogy elmondják az érzéseiket. 

Azzal a többség is egyetértett (függetlenül attól, hogy férfi vagy nő, fiatal vagy idősebb, városban lakik vagy éppen vidéken), hogy valamit másképp csinálnia, mint a szülei.

Hogy tanulja meg egy felnőtt ember azt, hogy hogyan kérdezzen? Hogyan beszélgessen, amikor vele se nagyon beszélgettek? Mi az a “trükk”, ahogy a napok óta nem beszélő kamaszt szóra bírjuk?

Az anyapara olvasóinak többsége a 35-45 éves nő. Mi vagyunk azok, akik leginkább hiányoljuk a beszélgetést a kamaszkorunkból, nálunk volt érzékelhető némileg magasabb százalékos arány a többi korosztályhoz képest. Tehát azok a szülők (vagy leendő szülők), akiknél jó eséllyel mostanában születik gyerek, azok komoly hiányérzettel indítják szülői karrierjüket.

Akiknek pedig már kamaszkorú gyerekeik vannak, azoknak már rég becsöngettek és csak pár évük maradt, hogy ezt a hiányérzetet eloszlassák.

De ez nem egy lehetetlen küldetés! A kisgyerekkor elmúlt, változtatni ezen az időszakon már nem lehet. Viszont itt a kamaszkor, ahol akár az anyapara segítségével átgondolhatod a saját-és ezáltal a gyerekkel való kommunikációdat is.

OLVASTAD MÁR?  Megpillantani magamat a tükörben

A másik állítás az volt, hogy bizonyos dolgokat másképp csinálnának, mint a szüleik

Ebben a válaszban bizonyára benne van az is, hogy az ember alapból mindig szeretne egy kicsit máshogy gyereket nevelni, mint a szülei. (Van erre ellenpélda is természetesen.) Maradjunk annál, hogy legyetek jó fejek.

Jó fejnek lenni annyit jelent, hogy nem manipulálod, hogy mindig (érted:mindig) őszinte vagy vele, hogy hagyod őt létezni, hagyod önállóan dönteni, hagyod elbukni és rábízod, hogy kivel barátkozik és mit vesz fel télen.

Hogy nem vagy rá kiakadva, ha olyat csinál, amit te SOHA, hanem azonnal “veszed a lapot”, hogy ez is te vagy. Ezt tőled tanulta. A genyóságokat is tőled látja és a jót is.

Hogy nem mondod azt róla, hogy ezolyanmintazapja/anyja, pláne nem akkor, amikor valami negatív dolgot csinál. Hogy vele létezel, hogy felveszed vele a ritmust, hogy nem sajnáltatod magad állandóan, hogy te is élsz. Hogy jó fej vagy.

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!