Van ebben a jó időben, napsütésben valami különleges, valami újrakezdős, nem feladós. Becsapós persze, mivel előbb – utóbb itt lesz újra kicsit a hideg, mindenki erről beszél leginkább azért is, mert akkor kicsit nem gondolunk arra, hogy ha jó idő lesz, ha nem: otthonmaradunk…egy ideig biztosan. De most nem erről szeretnék beszélni. Szücs Szilvi írása.

Mi lenne, ha örülnénk a tavasznak és erőt merítenénk „belőle”?

Ott a kamasz is, aki beszorult a lakásba, egy nadrágot hord már 3 hete, rengeteget eszik, ritkánválaszol és ugyanúgy megéli a saját krízisét ebben a helyzetben. Baromi idegesek tudunk rájuk lenni, örülünk ha olvasunk egy – egy hasonló élményt, mert a barátnőnknek már nem merjük elmondani a negatív híreket.

Minden olyan nehéz, hideg, ködös és sz@r. Még akkor is, ha könnyű és meleg…

Mitől lesz ez jobb?

  • A legtöbb, amit magunknak és a kamasznak adhatunk, hogy szeretünk élni. Ha azt látja, hogy érdemes élni, mert az élet szerethető. Azáltal, hogy szereted az életedet, a testedet, a lelkedet, a döntéseidet, szert teszel az egészséges önbecsülésre. És ez nagyon lejön a kamasznak.
  • Emellett elfogadod a sebezhetőséged és ezt nem titkolod előtte és magad előtt sem. Hiszünk abban, hogy sikerességünk és boldogságunk, valamint az, hogy milyen családban, közösségben, munkahelyen élünk, attól függ, hogy mennyire merünk esendően és teljes szívvel kiállni és megmutatni magunkat.
  • Hogy igenis vannak nehezebb döntések, helyzetek. Általában ilyenkor csak annyit mondunk a kamasznak, hogy most nincs jó kedvem, hagyjál egy kicsit békén. Ebből ő azonnal kombinál valamire még akkor is, ha látszólag nem érdekli amit mondasz. Ezért érdemes

megfogalmazni neki (ezáltal magadnak is), hogy miért vagy rosszkedvű.

Meg fogsz lepődni: sokszor ő maga mondja ki az igazságot az adott szituációról. Ahelyett, hogy csak azt látja: nem szereted magad és a problémával is csak annyit tudsz kezdeni, hogy rossz kedved van.

  • Én, te ŐK. Ez annyit jelent, hogy nemcsak te létezel és a többiek melletted. Nemcsak a kamasz létezik és a többiek mellette, hanem vagy TE, Ő, MI, ŐK, TI.
  • Ha hosszú évek óta csak körülötte forogtak a gondolataid és mindig ő volt az első, akkor ne lepődj meg, ha nem érti a külvilágot. Ha állandó konfliktusai vannak az emberekkel. Pörgesd vissza az elmúlt éveket és gondolkodj hangosan, hogy ő is hallja.

Fogalmazd meg magadnak, hogy neked mire van szükséged és hogyan fogod ezt elérni.

Negyven éves kor körül az embert rengeteg dolog foglalkoztatja. Nem hittük el sosem amikor mondták, de ez tényleg egy nagyon kemény és izgalmas időszak. Tök más, mint harmicasnak lenni.

Más a testünk, más a lelkünk, más a kapcsolódási pontunk, más a jövőképünk.

Egyszerre vagyunk negyvenes nők és kamasszal élő anyák, egyszerre van rengeteg kérdésünk saját magunkhoz, a szüleinkhez, a régi barátainkhoz és önmagunkhoz. Hol tartunk? Mi történt eddig? Miért történt így?

Mi az, ami maradhat és mi menjen? Van-e még erőm az újhoz? Ha nincs, honnan meríthetek?

Meddig kell terelnem a gyereket? Meddig gyerek a gyerek?

OLVASTAD MÁR?  Ki beszél a szülőkről?

Millió kérdés, miközben hajtjuk a mókuskereket és örülünk, ha találunk a fentiekre egy-egy választ amin elgondolkohatunk…

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!