Lassan megint itt a tavasz és már nem kell azon parázni, hogy csak négyig van világos. Ezzel egyidőben kirepülnek a madárkák, elkezdenek csicseregni, találkozgatni, lazulni, bandázni. Ilyenkor nagyjából le lehet venni, hogy mit tudott “összehozni” a kamasz, vannak-e barátai vagy inkább magányos farkasként éli az életét. Ez is megér egy külön cikket, de most nem erről írunk. Hanem arról, hogy mennyire kell felügyelni a kamaszt. Szücs Szilvi írása.

Hogy ki-mennyire érzi azt a vágyat magában, hogy mindenbe beleszóljon.

Hogy ide ne menj, meg ezzel ne találkozz és ettél-e ma és nagyon süt és most beborult.

Te mennyire hagyod békén a kamaszt? Van-e neked határod ebben vagy mindent szeretnél kontroll alatt tartani? Normális esetben (itt most legyen 13-14 év a korhatár) jönnek-mennek a barátok, barátnők megy a bandázás.

Itt találkozunk, odamegyünk, itt most beszélgetünk, ott biciklizünk vagy gördeszkázunk, itt meg röhögünk mindenen.

Ezt a felhőtlen szabadságot anyaként nagyon könnyű összetrollkodni.

Például azzal, hogy nem engeded el, hogy ott akarsz lenni, hogy “én csak odanézek és már megyek is”, hogy beosztod az idejét, hogy nem HAGYOD BÉKÉN! Vagy azért, mert unatkozol, vagy azért, mert nem bízol benne, vagy azért mert nem fogtad fel, hogy megnőtt. Hogy már nem bébi.

Siratod azt az időt, amikor enni sem tudott nélküled és minden titkát tudtad, de csak azért, mert nem is volt neki.

Nagy levegő! Hagyd őt békén. Először csak egy napra.

Néhány “fogadalom”, amely a hétköznapi életünkben számtalanszor előfordul és bár lehet, hogy az eszünkkel tudjuk, hogy ezt most nem kellene, mégis kérés nélkül csináljuk.

  • Nem szervezem meg a programjait percről-percre.
  • Nem pakolok el helyette, hiszen neki is pont két keze van és egy feje, hogy átlássa a káoszt amit otthagyott a konyhában evés után.
  • Nem szervezkedek a háta mögött az éppen aktuális barátnő/barát anyukájával, hogy megtudjak minden részletet a kapcsolatukról, hanem vadászkutya tartásban várom, hogy egyszer elmeséli magától, hogy mi a helyzet.
  • Nem nézem meg, hogy miket írogatnak egymásnak a szerelmesek csak azért, hogy képben legyek, hogy nincs semmi baj.
  • Nem nézegetem alapból a telefonját.
  • Nem manipulálom semmivel, még akkor sem, ha ez látszólag tök könnyen menne nekem a vén rókának.
  • Nem szívózok vele olyan dolgokon ami nem az ő kompetenciája.
  • Nem kérdezem meg negyvenszer egy nap, hogy éhes-e. Inkább előre megbeszélem vele a heti étkezési “tervét”.
  • Nem hasonlítgatom össze más gyerekével. Ez pont olyan, mint állandóan azt figyelni, hogy a másik házassága milyen, miközben pont senki nem látja, hogy mi folyik a színfalak mögött.
  • Nem nyomasztom állandóan a feladataival, mert az évek során rájövök, hogy ha valamit nem érez igazán a magáénak azt úgysem fogja megcsinálni. Inkább hangsúlyozom a felelősségét.
  • Nem sürgök-forgok a barátai között amikor feljönnek bandázni. Nem jófejkedek, nem poénkodok, mert az higgétek el, hogy az nagyon ciki.
  • Nem kérdezgetem állandóan valamiről, ami csak nekem fontos.

Viszont ha kérdez odafigyelek, ha szomorú megkérdezem, hogy tudok-e segíteni és ha örül, akkor vele örülök.

Oszd meg a véleményed velünk!