Mi köze van Shane Tusupnak az Anyaparához?

Szándékosan nem írnék arról, hogy mennyire komoly teljesítménynek tartom amit ők összedolgoztak az elmúlt években. A fizikai részére nehéz szavakat találni, a lelki vonatkozásáról nem is beszélve. A történetből két dolog viszont abszolút az anyaparára való:

az egyik a bátorság, a másik pedig a bocsánatkérés képessége.

Bátorság alatt én a Gyárfás – féle „háborút” értem, ami laikus nézőként rendkívűl kellemes hír volt számomra. No további komment a részemről.

És akkor itt van ez a pár napos bocsánatkérés sztori (a teljes szöveget itt olvashatod). Mindegy, hogy ki írta a szöveget, mindegy, hogy mennyire volt minden egyes szava őszinte (ki tudja?), mindegy, hogy a krízistanácsadó javasolta-e. Mindegy. Elmondta. Bevállalta. 19-re lapot húzott.

Mi köze van Shane Tusupnak az Anyaparához?

Nektek hány olyan élményetek volt az életben, hogy az a valaki az istennek sem akar bocsánatot kérni? Hogy már ti kérlelitek, hogy kérjen már bocsánatot, hát nem látja?! Nem érzi?! És hányszor történt meg az, hogy a végén nemhogy ő, hanem te kértél bocsánatot tőle? Helyette. Hm?

És hányszor kértél bocsánatot, mondjuk a kamasz gyerekedtől? Vagy a három évestől? Hm?

Egyszer? Egyszer sem? Őszintén.

Továbbmegyek – és ez, amit nem lát a kamera az edző (férj) és a tanítvány (felesége) esetében: a bocsánatkérés mennyire volt őszinte a részedről? Mennyire csak egy jóvanmáhaggyábékéntessék: bocsánat? Mennyire követték a szavakat tettek? Mert ugye dumálni sokmindent lehet. Ha valaki egy kicsit bátrabb az átlagnál, akkor sok mindent „elvisz arccal”.

Kitől vársz a mai napig bocsánatkérést és ki várja tőled ugyanezt? Szerinted megteszi majd? Nem tudhatod, de mindegy is ezen kattogni. Megtennéd – e? Mire vársz? Miért nem megy?

Nos, ez az igazi házi feladat mindannyiunk számára.

Fotó:pexels.com