Tegnap a reggeli dugóban araszoltunk a gyerekkel az iskola felé, amikor elmesélte, hogy ma lesz a kompetenciamérés napja. Már napok óta felhozta ezt a témát, én pedig csak legyintettem, hogy okés, ez nem vizsga, nem kell készülni rá, nincs miért izgulni. Hozzátette, hogy az igazgató előző nap bejött az osztályba, figyelmeztetve mindenkit arra, hogy tegye oda magát a mérésen. Ha nem így lesz, akkor jövőre osztályozni fogják ezt a mérést. Állítólag egyes iskolákban már osztályzás van. Drixler Imola írása.

Erre én reggeli artikulálatlan hangon hördültem fel: Mi?!

Ugye országos kompetenciamérés zajlik a diákok 6., 8. és 10. évfolyamán. Az eredményeket, diákonként, osztályonként, iskolánként elemzik minden évben. Feladatlapokat töltenek ki aznap a gyerekek, amik vizsgálják, hogy

a tudásukat képesek-e használni az életben, tehát nem tantárgyi tudást, hanem bizonyos kompetenciákat, képességeket mérnek.

A diákok és a szülők is egy kód alapján végig követhetik a változást a kétévente megírt feladatlapok alapján. Én az a szülő vagyok, aki még nem követte nyomon a kölkei kompetenciamérésének eredményeit.

Egész egyszerűen nem érdekelt, hogy a gyerekeim egy műrendszernek a műfeladatlapjai alapján milyen műértékelést kapnak.

Mert ezek a tesztek igazából tényleg csak a pedagógusoknak segíthetnének.

Szegényeket nagyon sajnálom, mert ők is a műrendszer áldozatai. Ők is a végponton vannak. Feladatot hajtanak végre. Nem ez lenne a dolguk. Ők pontosan látják, hogy melyik gyerek hol és mivel van elmaradva; kit hol és hogyan kéne fejleszteni. Hogy mit tesznek ezügyben és erre milyen lehetőségeik vannak, az más kérdés. Arra most nem szeretnék kitérni.

„Az Oktatási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a mérés eredményeiről országos elemzést készít. A Hivatal az országos elemzést megküldi a minisztériumnak. Ha egy intézményben az adott évben elvégzett mérés eredményei alapján a felmért évfolyamokra járó tanulók nem érték el az előírt minimumot, azt a Hivatal jelzi az intézmény fenntartójának, akinek ezt követően intézkedési terv elkészítését kell kezdeményeznie.”– olvasható az Oktatási Hivatal honlapján.

Ezek a felmérések azért készülnek, hogy azok elemzése után segítséget nyújtsanak leginkább a pedagógusok, tanintézmények számára, mely területek szorulnak fejlesztésre.

Én ma végigolvastam néhány iskola pár éves analízisét.

Azon gondolkodtam közben, hogy vajon ezt hány helyen használják fel építő jelleggel és nem esetleges odakoppintás  végett? Mondjuk az intézkedési terv elkészítésének lehetősége elég ok arra, hogy a gyerekeket osztályozással rémisztgessék?

Reggeli felhördülésemre visszatérve, mi az, hogy a srácok jegyet kapnak (kapnának) erre a kérdőívre? Mi az, hogy befenyítik őket ezzel? Ez lenne a motiváció?

Félelemkeltő motivációval elérni pozitív eredményt, egészségkárosító hatás nélkül még nem nagyon sikerült.

Az általános iskolában soha nem volt semmilyen negatív kicsengése ennek a mérőnek. Ott az egy átlagos nap volt a többi közül. Egy gyerek sem érezte, hogy tétje van a feladatlap kitöltésének. Hát ennyi minden múlik egy gyerekbarát iskolán és pedagógusokon. Egyre többször érzem, hogy mennyire hálásnak kell lenem, hogy egy ilyen suliból indulhattak a fiaim.

Stressz alatt vannak a srácok év végén. Volt olyan hét, amikor négy témazáró, néhány sima dolgozat, és még szóbeli vizsga is várt a gyerekemre. Majd erre még megkapják ennek a kompetenciamérés osztályozásának is a lehetőségét. Csodás!

Tudom, egyesek erre azt mondják: kibírják. Én nagyon nem ezt az elvet vallom, hogy így kell trenírozni a jövőre, a jobb teljesítményre a gyerekeket.

Én nem akarom, hogy a gyerekem szorongjon mindenféle barom feladatlap miatt.  Hogy azon görcsöljön, hogy jól írja meg, mert különben retorzió lesz.

Sosem lázadtam az iskola ellen, sosem hergeltem a gyereket a tanára ellen, sőt! Próbáltam mindig objektív maradni, hiába a szívem csücske az, akiről szó van és ilyenkor nehéz nem az ő pártján állni. Kellenek a korlátok, szabályok a gyereknek.

Szükséges a számonkérés. De ésszel, szívvel. És nézzük már meg, hogy kit/mit áldozunk be miért.

Kell a kompetenciamérés? Legyen- de, ne nyomjuk rá annak a terhét a diákokra könyörgöm!

Én ilyenkor (is) a gyerek cinkosa vagyok. Sok Vekerdyt olvastam, ugye- ugye? Minden agyatlan presszió ellen lázadok és ennek hangot is adok. Ennek megfelelően biztosítottam a srácomat, hogy minden anyai idegszálam tiltakozik a fent nevezett mérés osztályozása ellen és biztosítottam róla, hogy velem együtt magasról tojjon rá. Ha jegy lesz belőle, annak következményei lesznek anyai idegszál elpattanása okán. Ennyi.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!