Kifelé sokszor csak a siker látszik

Igyekszünk nem csak a szépre emlékezni és a valóságot reálisan ábrázolni. Mégis sokszor az az érzése lehet az olvasóknak – ahogy ezt a napokban küldött olvasói levélből olvastuk-, hogy a többieknek tényleg minden sikerül, mert kifelé sokszor csak a siker látszik. Bábel-Szücs Szilvi írása.

“Én meg itt állok egy vállrándítgatós, beszólogatós kamasszal. Miközben van elég bajom magammal is.”- gondolják sokan nap, mint nap.

A legtöbb kudarcunk általában láthatatlan, és kifelé mindig csak a siker látszódik. Ezt gondolta tovább a Princeton egyik professzora, aki a kudarcait bemutató önéletrajzát mutatta be a napokban. A CV olyan elemeket tartalmaz, mint hogy

milyen ösztöndíjakat nem kapott meg, milyen kutatási támogatásokról csúszott le, hova nem vették fel, melyik kutatásait utasították vissza tudományos szaklapok.

Ezennel szeretnénk elindítani egy személyes vallomás lavinát a kudarcokról!

Akkor kezdem. Szilvi vagyok és nem félek vallani.

Én vétkem, én kudarcom

  • Az esetek 90 százalékában az akkurátusan megírt bevásárlólistát otthon hagyom, vagy beteszem a táskába, de az első adandó alkalommal kirántom valamivel és elhagyom.
  • A mai napig nem értem a megengedett, egy évre vonatkozó iskolai hiányzások számát. És azt sem, hogy mikor – hogyan kell igazolni a hiányzást.
  • Nem tudom rávenni a kamasz gyerekeimet, hogy ne lépdeljenek cipőben a világos szőnyegen. “A szőnyeg az, amire nem lehet rálépni? Miééért?”
  • Huszonéve megbuktam az államvizsgán. (Aztán átmentem.)
  • Az első komolyabb munkahelyemről kirúgtak. (Aztán ennek nagyon örültem.)
  • Sokáig nem tanultam semmit az emberi kudarcaimból. (Aztán tanultam.)
  • Hosszú évekig azt hittem, hogy az embereket meg kell menteni, akkor is ha ők nem szeretnék csak én. (Már nem akarok megmenteni senkit.)
  • Soha nem tanultam meg úgy igazán rendesen egy nyelvet. (Már cseszhetem, de nagyon sajnálom.)
  • Az Anyapara életében is volt egy közepes kudarc, de abból például éppen már tanultunk.

Minden relatív, ez nyilvánvaló. Kudarc=tanulás, ez is nyilvánvaló. Így leírva viszont méginkább az. Kamasz gyereknek elmondani kötelező. Hogy az anyja nem tökéletes, senki nem az. Ő sem. És ez egyáltalán nem baj. Sőt!

Most ti jöttök!

Fotó: pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!

Szerző: |2019-01-09T07:56:24+00:002019.01.09.|Aktuális, Nőipara, Slide|