Ritkán írunk a sportolásról, pedig sportos negyvenesek vagyunk, csak ránk kell nézni. Viccen kívül: a szerkesztőségben mindenki fut ha nem is versenyszerűen, kivéve Lucát, mert ő minden évben versenyzik. Olyan hobbi futóként tengetjük az életünket és néha befigyel más sport is, erről írok most nektek. Szigorúan saját élményről. Bábel-Szücs Szilvi írása.

Kamaszkorom óta sportolok, de sosem voltam jó sportoló

A gyerekeimnek néha mesélek magamról és mindig viccesen ráteszik a kezület a számra, amikor a sikertelenségeimről beszélek amit a sportpályán éltem át. Nekem ez akkor nem tűnt annak, mert imádtam kézilabdázni, imádtam a csapatunkat, a közösséget, az egyesületet ahova minden áldott nap lejártunk edzeni.

Pedig nem kerültem be sosem a kezdő csapatba

Lehet, hogy már akkor bennem volt ez az optimista túlélő hozzáállás, hogy tök mindegy mi van, haladjunk és élvezzük ami van. Nem tudom mi lett volna, ha valaki felvilágosít, hogy a meccseken egyetlen egy gólt sem lőni kissé gáz. Ez most egy rövid összefoglalás arról, hogy

milyen is volt az én kamaszkori sportolásom.

Aztán a felnőttkorban jött a futás

Kábé 15 éve rendszeresen futok és csak rövid időre hagytam abba vagy tértem át gyors gyaloglásra amit egyébként még a kézis időszakomban tanultam az ugyanazon a pályán futó atlétáktól. Mindig ugyanaz az útvonal. Szóval nem a terepfutás a kedvenc elfoglaltságom. Annak örülök, hogy nem kell figyelnem az utcákat, mert természetesen betonon futok, igen, betonon.

Ez a kedvenc időszakom, amikor későn sötétedik, mert ilyenkor a munka utána csapatom végig a szokásos terepen, persze lejtőn lefelé, viszont jó sokat.

Szintén felnőtt korban jött a biciklizés is

Amivel azért óvatosan bánok, mert tekerni például csak sík terepen és napsütésben, enyhe szellő mellett szeretek. De azt nagyon. Felfelé mindig összeszorítom a fogamat és mindenemet, közben vagy szitkozódom hangosan, vagy csak magamban fújtatok.

Óriási élvezet velem biciklizni. Gondolhatjátok.

Viszont büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán megtanultam egyensúlyozni ezen a kétkerekű szerkezeten. Kiskamasz koromban már mindenki tudott csak én nem. Aztán egyik délután kölcsönkértem a szomszéd Zsoltika bicóját és elindultam vele…

Úszni már gyerekként megtanultam, de sokáig csak tettettem, hogy tudok

Az megvan nektek, hogy mellúszó mozdulatokat tesztek a kezetekkel és közben meg sétáltok a vízben? Na, én ezt csináltam. És teljesen beleéltem magam, hogy úszok és ezt végre látják a többiek is. A közönség.

A fentiek ellenére a gyerekeket igyekeztem a sportolás felé terelgetni, több, kevesebb sikerrel.

Iszonyú fontosnak tartom a rendszeres mozgást, mindegy, hogy mi az és lényegtelen, hogy versenyszerűen űzik vagy nem. A közös sportolás nagy álom volt mindig is, elő is fordult, de nem lett rendszeres.

Mindig irigyeltem azokat a családokat, akik eljárnak focizni másokkal, vagy kimennek kosarazni a térre. Most ahogy emlékszem a “régi szép időkre”, volt valami közös focizás ami nagyjából abból állt, hogy

Anya, dobb be fejre! És dobtam. Esetenként nagyjából ötszázhatvanszor.

Most, hogy szinte minden héten van valamilyen futóverseny, sokkal több lehetőség van arra, hogy a család vagy a család egy része közösen sportoljon. Az egészben nyilván nem csak a sport a lényeg, hanem a közösen eltöltött idő. Ilyenek a mi időnkben nem voltak.

Ha csak ennél a három sportnál maradunk, mint: futás, biciklizés, úszás

Ez mindjárt egy triatlon, amit bárhány éves gyerek és felnőtt űzhet. Akár úgyis el lehet kezdeni, hogy elmentek egy triatlon versenyre körülnézni. Például egy nemzetközi verseny hangulata simán beindíthatja a fantáziáját gyereknek és szülőnek egyaránt. Pont azért, mert a triatlon három olyan spotágból áll, amit hobbiból is űzhet az ember és általában minden családban megvannak hozzá a “kellékek”. Ilyet ajánlok most nektek: a CHALLENGEFAMILY és az x-bionic®sportkomplexum által szervezett THECHAMPIONSHIP 2019

a világ egyik legrangosabb versenye, amely nehézsége miatt még a legjobb sportolók számára is komoly kihívást jelent.  A versenyre a világ minden tájáról érkeznek sportolók.

A verseny különlegessége, hogy a szervezők azon sportolók számára is lehetőséget kínálnak versenyzéshez, akik nem tudtak kvalifikálni.

Ők a Tryathlon (300 m úszás medencében, 13 km kerékpározás és 3 km futás),

a Sprint (750 m úszás, 20 km kerékpározás és 5 km futás),

az Olympic Triathlon (1,5 km úszás, 40 km kerékpározás és 10 km futás),

a Middle Distance Triathlon (középtávú triatlon/1,9 km úszás, 90 km kerékpározás és 21,1 km futás) versenyszámokban, illetve a gyermekek számára megrendezésre kerülő Kids run futó versenyek közül választhatnak.

Minden infóért IDE kattintsatok.

Ha belegondoltok ezek tényleg nem nagy távok! Nos, csináltam egy kis kedvet a sporthoz?

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!