Emlékeztek Janikoszky Éva A lemez két oldala című művére? Ahogy olvassa az ember, a saját életét is értelmezheti kétféleképpen. Próbáljátok meg! Anica, olvasószerzőnk írása.

Az jutott eszembe, hogy jól vagyok, ha innen nézzük, és elegem van, ha onnan.

A verzió.

Minden a lehető legjobban alakul.

Kijövőben vagyunk egy krónikus betegségből, végre kinőttük a minden ősszel esedékes, menetrendszerű felső-léguti betegségeket, a gyerekek továbbra is szépek, okosak, ügyesek. Kiskamasz kor indul, nézegetjük a továbbtanulást, őrült komoly beszélgetések indulnak, csak kapkodom a fejem, mikor komolyodtak így meg. Úristen, már a kicsi is miket tud.

Nyomják az edzést heti 3-4-szer, szuper jól megy, hétvégi tornák, busszal megyek, oklevelet kaptam, de ügyes vagy, gratulálok!

Új napi ritmus van, leválasztottuk a babysittert hosszú évek után, nagyobb önállóság, egyedül közlekedés, felelősségtudat megugrott.

Rugalmas, napi szintű újratervezés egyelőre működik.

Egész jól lenyomtam eddig bizonytalanságban, hogy meddig tart még a munkaviszonyom, van még pár hónap, aztán új világ. Amíg dolgozom, végül is még tök jó is, addig is félre tudok tenni a „kitudjamileszezután”-ra.

Meg hát, végül is ezt akartam, egy kis szünetet, újat, tanulást, feltöltődést.

Tuti nem csinálok semmit egy pár hónapig… na jó, esetleg azt a képzést, azért megnézem, de jó lesz megint valamit tanulni. De a nyár az a miénk lesz, nem rohanunk. Annyiszor kezdtem már újra, másképp, talpra estem, mint egy macska, megoldjuk, valahogy úgy is lesz majd. Hú, de fogom szeretni, hogy nem ülök dugóban napi 2 órát mindennap.

Azt szeretem a legjobban, hogy mi hárman összebújva, egymásra támaszkodva mindig megoldjuk.

B verzió.

Fogalmam sincs, elegem van, elfáradtam, besokalltam.

Még jó, hogy mindenki egészséges, igaz, a derekam folyton rakoncátlankodik. Nem hiszem el, hogy itt vagyok 41 évesen, nem emelhetek, nincs időm tornázni, egy hadirokkant szintjét hozom. A gyerekekkel is aztán mindig van valami, ide vinni a papírt, ott sorban állni, a fogszabályzó, a szemölcs, a vérvétel.

A nagy visszabeszél, a kicsi rákontráz, nyilván ők tudják jobban, persze. Okosság, meg válogatósság, az van, a póló egy csomóban a földön, a zokni meg majd magától elmegy a szennyesbe.

Nem igaz, hogy a mi házunk mindig úgy néz ki, mintha bombatalálat érte volna… muszáj az előszoba közepére, de tényleg!

Ne kérdezd már meg légyszives minden héten, hogy meddig kell még úszni járni? Kell, és kész.

Nem azért ezeket néztem, mert toplisás iskolák, hanem, mert pont ide tudsz majd egyedül is elmenni, max egy átszállással. Mutatom a térképen. Jó, hát pont mindegyik kiemelkedő. De te meg okos vagy.

Igen, tudom, hogy ez nem elég, meg macera, meg nehéz lesz bekerülni, tudom, én is izgulok, de muszáj Neked is megnézni, nem én fogok oda járni.

Megpróbálok odaérni, persze, de nem lakunk messze, ne legyél már ilyen kényelmes. Mondjuk, ha nem cipelnéd az összes füzeted, mert lusta vagy mindennap átpakolni, akkor könnyebb lenne a táska is. Ja, ha így jó, akkor csak vidd. Megint ki akarod hagyni az edzést? Ne már…Nem tudom, amikor csak tehetem tudod, hogy jövök, de ezt most muszáj.

Így akartuk, megoldjuk mi hárman, segítség nélkül.

Hát nemtom, a tanítónéni, meg a gyerekpszichológus azt mondja, még hagyjam, ha együtt akar aludni, akkor még szüksége van a bújásra, kapaszkodik a stabilitásba. Meg amúgy azért jó egyszerre lefeküdni aludni, mert az éjfél előtti alvás meg a szuszogásuk hallgatása nekem is olyan jó.

Ja nem.

Hanem azért, mert akkor nincs idő még olvasgatni, majd egy oldal után egy pohár bor mellett elábrándozni, hogy milyen jó lenne, ha nem egyedül nekem kellene mindenért felelősséget vállalni, rohanni, őrlődni, vigasztalni, nevelni, szigorúnak lenni, Anyának és Apának lenni.

Meg hogy, most komolyan, mi a francot fogok csinálni, hol fogok én ennyi idősen újrakezdeni?

Mindegy, majd lesz valami, eddig mindig is volt. Igen, akkor a fáradtság első hulláma szépen elaltat,  és nincs bőgés azon, hogy elfáradtam, és szarul csinálom, és miért kellett már megint türelmetlennek lenni, hogy jobban kéne annak örülni, ami van, hogy lassabban kellene, és többet és jobban, és szegények, hogy nekik ez jutott. Ez mind a hajnali órákra tolódik.

C, leggyakoribb, verzió.

A kettő egyszerre. Óránkénti váltással, belső párbeszéd formájában.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!