Én bármikor feladnám, kihagynám, elfelejteném az Anyák napjának napját. Ahogy a Nő napot és a Valentint meg a Gyereknapot. A Munka ünnepe maradhat. Bábel-Szücs Szilvi írása.

Egyszerűen azért, mert ha nincs 365 napból néhány ami anyák, nő, szerelem és gyerek nap, akkor megette a fene az egészet. És ez most nem egy keserű írás. Pont ellenkezőleg.

Mikor realizáltam magamban ezt a hamis megfelelni vágyást?

Amikor a gyerek az óvodában nem nekem adta az egy szem cserepes virágot, hanem a nagymamának, aki soha nem járt azelőtt az oviban. Annyira megörült neki amikor meglátta, hogy nyilván átadta neki, amit eredetileg nekem szánt. És akkor nagyon “mérges” voltam rá. Hogy én vagyok vele mindig, én vagyok az anyukája és akkor virág nélkül távozom? Ott, mindenki szeme láttára? Hát milyen Anyák napja ez?!

Aztán rájöttem, hogy teljesen mindegy, hogy kinek adja. Teljesen mindegy, hogy mi mit szeretnénk, hogy a gyerek gondoljon az anyjáról.

Mert ezt nem tudjuk erőszakkal befolyásolni.

Mert a kihagyott találkozásokat nem lehet visszacsinálni.

Mert ha nem vagy ott vele, akkor nem képzel oda, mintha ott lennél.

Ebben a témában képzelegni csak egy felnőtt tud.

Mert ha a napok többségében nem vagy jó fej, akkor cseszheted az anyák napi virágcsokrodat.

Ha csak az Anyák napján ölel, virágoz, kedveskedik, akkor tényleg megette a fene.

Kedves parázó anyukák! Bizonyos életkorig- kb. addig, amíg együtt laktok- a napok többsége Anyák napja.

Addig van lehetőséged, hogy “bebizonyítsd”: mindent megteszel ami tőled telik. Ismétlem ami őszinte, ami vállalható, amiben te is jól érzed magad. Nem amit a barátnőd tesz meg a saját gyerekéért, nem amit a filmekben látsz és nem, amit a Facebook-on a csodálatos anya a gyermekével fotókon.

Félre ne érts, ha Anyák napján megvirágoz, azt szívből teszi, de magaddal szemben ne elégedj meg egy nappal, hanem küzdj a többi háromszázhatvannégyért. (Szökőévben kettővel kevesebb.)

Akkor lesz mindennap anyák napja.

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!