Bréking: drogteszt. Én sem akarok nyomozni a gyerekem után.

Akkor is ha nem lesz belőle semmi és akkor is, ha lesz: a legfontosabb információ ebből a drogtesztes sztoriból az, hogy senki nem fogja helyettünk megoldani a kamasz gyerekünk problémáját, élethelyzetét amiért a droghoz fordul. Ha áttoljuk a felelősséget egy idegenre, egy szervezetre, az államra (!), hogy ő majd jól megmondja, lebuktatja a gyereket, azzal csak tovább taszítjuk a szerencsétlent. Azt a gyereket, aki meggyőződésem, hogy KIZÁRÓLAG a családja rosszul szerető, elidegenítő, bizalmatlan viselkedése miatt került abba a helyzetbe, hogy a drogokhoz nyúljon. Továbbmegyek: ha megtörténik a kipróbálás még akkor is ott kell legyen az a kiskapu, hogy elmondja, megosztja az okokat, mesél, beszél az élményeiről.

A 444. hírportálon ma jelent meg az a levél, amelyet Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő írt. A cikket itt olvashatjátok, a pontokba szedett „praktikus” részeket változatlan formában másolom ide:

Gyerekjogokkal foglalkozó szakemberként és szülőként először ezek a kérdések merülnek fel bennem:

• Mit érek el a szűréssel?
• Tudom, hogy valaki, valamikor olyan kábítószert használt, amit a tesztem mért. 
• Ki lehet ezeket cselezni?
• Ó, persze. Nem is túl bonyolult.
• A gyerekek körében olyan népszerű dizájner drogokat mérni fogja a tesztem?
• Hát, nem valószínű.
• Van egyáltalán kapacitás egy ilyen akcióra?
• Kizárt. Se intézményi, se személyi.
• Mi lesz a következménye a szűrésnek? Börtönbe kerülnek azok a gyerekek akik lebuknak?
• Jó kérdés. A jelenlegi szabályozás szerint jó eséllyel igen.
• A szülő mit tehet? 
• Például ne adjon engedélyt ilyen szűrővizsgálatra.