Felnőttként a kamaszkorból csak a szépre emlékezünk. Vagy nem. Tehát erre ne „bazírozzunk”, hogy idővel minden megszépül. Visszaemlékezés a kamaszkorra egy újságíró szemével.

Dezső András (38) az index újságírója. Az utóbbi idők legnagyobb dobása a részéről amikor szenzációs nyomozás végén filmbe illő titkokat tárt fel Kovács „Kágébéla” Béláról és a feleségéről, akit lebuktat mint KGB-ügynököt. Erről lásd ITT. Amit még fontos róla tudni, hogy a magyar gördeszkás közösség egyik alapítója, ez a szenvedélye még kamaszkorából származik. Amikor az édesanyja azt kérdezgette tőle, hogy mi lesz, ha nagy lesz.

András az online újságírás egyik nagyágyúja. Két fia van, akik még nem kamaszok, de majd azok lesznek egyszer.

Mi jut eszedbe ha meghallod azt a szót, hogy kamaszkor?

Egyáltalán nem a lázadás. Csendes gyerek voltam, nem voltak különösebb balhéim. Ami eszembe jut: VHS-kazik, Bravo magazin, Pokolgép. Bármilyen furcsa, de a rendszerváltás is. 12-13 évesen már érdekelt a politika, de akkor szerintem mindenkit. Vidéki kisvárosban nőttem fel, de még oda is beszivárgott az, ami Budapesten zajlott. A szobám falán a Kiss együttes mellett egy Bős-Nagymarosi vízlépcső ellen tiltakozó plakát volt kint, bár fogalmam sem volt, hogy mi az a vízlépcső, de biztos voltam benne, hogy valami csúnya dolog.

Mit szerettél legjobban ebben az időszakban?

A nővérem másfél évvel idősebb nálam, így amikor ő diszkóba mehetett, én is vele mehettem. Ezt ő utálta, de én emiatt nagyon menőnek számítottam a suliban, szerintem én voltam a legfiatalabb a diszkóban. Ugyanígy a házibulikba is vele mehettem. Ezeket imádtam.

Mit nem szerettél?

Utáltam oroszt tanulni. Ebben az időszakban kötelező volt.

OLVASTAD MÁR?  Mintakamaszt nevelők szevasztok!

És amikor megtudtam, hogy az orosz katonák nem jófejségből szállták meg az országot, akkor eléggé bepipultam.Többet nem voltam hajlandó oroszt tanulni.

De az iskolát is utáltam, és most, huszonakárhány évvel később pontosan tudom, hogy igazam volt, mert a tanáraim többsége az általános iskolában – tisztelet a kivételnek – borzasztó volt.

Tudom, hogy rosszul tanítottak. Mert nem tanulni utáltam, hanem azt utáltam, ahogy és amit tanítottak.

Matekból például rossz voltam, de kértem a szüleimet, hogy szerezzenek magántanárt, aki számítógépes programozást tanított. És azt igenis szerettem. De így voltam az angollal is, a nyári szünetben magam mentem el nyelvtanfolyamra, mert a suliban angolul nem lehetett tanulni. Jut eszembe, az iskolaköpenyt is utáltam.

Mi a legjobb élményed, emléked ebből az időszakból?

Az, amikor 1991 körül anyámat megkértem, hogy jöjjünk fel Budapestre, mert lesz Rocktüntetés. Nagy Feró szervezte, egy csomó zenekar fellépett. A jó dolgoktól el voltunk zárva vidéken, erre persze csak akkor jöttem rá, amikor megismertem például olyan zenéket, amiket sem az osztálytársaim nem hallgattak, sem a szüleim nem ismertek. Borzasztó belegondolni, hogy bár igényem lett volna rá, de kamaszként milyen igénytelen zenéket hallgattam, mert fogalmam sem volt róla, hogy vannak jók is.

Mi a legrosszabb?

Talán az, hogy kamaszként már csajoztam volna, de nem volt hozzá bátorságom. Ez eléggé frusztrált. Tetszett egy lány, suli után az osztálytársaim mondták, hogy akkor menjek utána. Utánamentem.

Aztán, amikor másnap a suliban kérdezték a haverok, hogy mi volt, sikerült-e utolérnem a lányt, mondtam, hogy igen, és le is előztem. Hát így csajoztam.

És az is frusztrált, hogy a koromhoz képest testileg éretlenebb voltam. Irigykedve néztem, hogy más srácoknak már hónaljszőrük volt, amiről 13 évesen én még csak álmodtam. És pattanásaim sem voltak ebben az időszakban, azt is irigyeltem másoktól.

Persze most ugyanezek a srácok úgy néznek ki, mintha ötven évesek lennének, szóval az élet a végén visszaadta azt, amit elvett, és idővel nekem is lett saját hónaljszőröm.

Visszagondolva erre az időszakra az életedből: szerinted volt olyan meghatározó élményed vagy olyan meghatározó személy, aki a jelenlegi munkád felé terelgetett?

OLVASTAD MÁR?  Mintakamaszt nevelők szevasztok!

Volt. 13 éves voltam, amikor anyukám irodai fénymásológépén két osztálytársammal együtt csináltam egy újságot, amit aztán 10 forintért árultam a suliban. Írtam bele egy leleplező cikket arról, hogy a tesitanár pálcával veri el azokat, akik otthon felejtik a tornaruhát.

Nem volt nehéz nyomoznom az ügyben, mert általában én is otthon hagytam a tornacuccot, és mivel a saját cikkemben is én voltam az anonimitást kérő informátor, ezért viszonylag hamar el is készült az oknyomozó mű. Amiből aztán óriási balhé lett, a kommunista igazgató közölte, hogy nincs sajtószabadság, és igaza is volt, ebben az időszakban még tényleg nem volt.

Szóval volt egy kis balhé az ügyből, be is tiltották az újságot, de csak azért, mert nem tehettem meg, hogy pénzért adom. Úgyhogy miután betiltották, már ingyen osztogattam. Mindenesetre az egész felhajtás annyira tetszett, hogy ekkor döntöttem el, újságíró leszek.

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!