Előkerült az ellenőrző. Valahogy mégis meglett, megtalálta, visszaadták (!), felbukkant. Hurrá. Ha már meglett, meg is néztük. És itt jön a csavar: minden évben meg is lepődünk. Hogy ez a matek! Megint kettes. Vagy hármas. Vagy négyes, de akkor már miért nem ötös?! Jönnek a karók meg a kettesek, alig fogjuk fel, közben meg nekik kellene valami értelmeset javasolnunk.

Van ez a szuper mondás, miszerint a rossz után mindig jó jön. Ez a statisztikai valószínűségek miatt egyébként így is van, de nem hisszük, hogy ezzel lehet egy kamasznak a kudarcait orvosolni. Vagyis segíteni neki, hogy megtanulja a kudarcait feldolgozni.

A kudarc feldolgozásának kistesójáról a hagyd a kamaszt majd ő megoldja témakörről, ITT már írtunk, így a gondolatmenet nem lesz teljesen új, viszont mégis bejön egy új “elem”.

Ami a legfontosabb kezdő lépés az egyben a legnehezebb is: próbáld meg (és ez a saját életedre is vonatkozik, különben nem hiteles amit mondasz) rávenni őt arra, hogy az összes általa kudarcnak ítélt történetet fogja fel egy megoldandó feladatként.

Amikor jönnek a karók matekból

Elsőre ellentmondásnak tűnik, hogy a gyerek matek egyesének örvendezzetek vagy a te munkahelyi kudarcodra koccintsatok, de nem is pont erre gondolunk.

Hanem arra, hogy amint bekopog a kudarc, azonnal kezdjétek el megvizsgálni, hogy hogyan lehet azonnal a lehető legtöbb szempontot felsorakoztatni arra, hogy tanuljon belőle a kamasz és közben megoldja a problémát.

OLVASTAD MÁR?  Még hány tragédiának kell megtörténnie?

Példa:

Rosszul megy neki a matek. Ez mondjuk nem egy egyedi eset, talán mindenki el tudja képzelni. Egymás után becsúszik két-három rossz jegy. Jönnek a beírások, közeledik a félév vége, fenyegetőzés otthon, hogy megbukik és majd egész nyáron tanulnia kell. (Hol van még a nyár?!) Szerintetek ezekkel az “intelmekkel” mit tud kezdeni egy tizenéves? Csak annyit, hogy

kétségbeesetten és magányosan küzd a saját sikertelenségével, veled és a matekkal.

A kamasz reakciója pedig általában ez:

1. Miért pont velem történik ez?

2. Nem én tehetek róla, hanem a hülye tanár aki rosszul tanítja a matekot. Vagy: mindig is tudtuk, hogy a mi családunk nem egy “matekos” család.

Hogyan lehet a kamasz kudarcait a javukra fordítani?

Először is meg kell őt arra tanítani, hogy amit úgy érez, hogy kudarcos, azt nevezze nevén és kezdjen el gondolkodni rajta. Mindegy, hogy ilyet még nem csinál, most fog.

A példánál maradva: ha jönnek a nagy karók matekból, akkor dolgozzatok ki közösen egy tervet, hogy hogyan lehetne ezt megváltoztatni. A lényeg itt az lenne, hogy ezt egy feladatnak fogjátok fel és nem egy szarkupac gyors és mások számára láthatatlan eltakarításának.

OLVASTAD MÁR?  Egyetemisták, pályázzatok ötletekkel!

Mire kell válaszolnia (nem neked!) a kamasznak?

1. Ki az, aki segíthet nekem a matekot megérteni?

2. Mi az, amit én tehetek ebben a kérdésben?

Ha ezekre megvan a válasz, akkor máris nincs kétségbeesés, szőnyeg alá söprés, más hibáztatása, hanem feladat van, amit meg kell oldani.

Az biztos, hogy ha beleáll a problémába és dolgozik azon, hogy megoldja, egy kettest össze tud szedni és akkor máris van egy olyan példa előtte ami a kudarcnak egy teljesen más felfogását adta számára. Ezt folytatni más típusú kudarcok után az igazi nagy “truváj”, de ha segítesz neki biztos, hogy sikerülni fog.

Ehhez jó példa számára, hogy a saját kudarcaidat is így oldod meg. Egy kamasz mindig figyel téged. Mindig.

Fotó:www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!