Ez az egész evés dolog, tulajdonképpen egy lerágott csont – hahaha, csak stílszerűen -, másrészről meg mégsem az, különben nem foglalkozna vele ennyit mindenki. Hiába szeretne az ember csak úgy egyszerűen létezni és az evést valami tökéletesen természetes dolognak tekinteni, abban, ami ma körbevesz minket szerintem már nagyon keveseknek a sajátja. Kárpáti Judit írása.

Semmi különös, csak nem egészen oké

Ami azt illeti az elmúlt 10-15 évben nem volt különösebb problémám az evéssel és – hiába is tagadnánk, ez a kettő kéz a kézben jár – a súlyommal sem. Ez annak fényében különösen nagy dolog, hogy fiatal éveimet jócskán meghatározta ez a kettő, amiről közvetve az Anyaparán is írtam már.

Annak dacára, hogy ez a terület nem volt az életem középpontjában, azért valahol éreztem, hogy korántsem látom igazán rendben lévőnek.

Egyrészt azért nem, mert, ahogy fent is írtam, gyakorlatilag napi hat cikkbe botlom óvatlanul, aminek a témája a „clean eating”, az egészséges táplálkozás, valamilyen diéta vagy étkezési probléma. Így akaratlanul is viszonyításba kezd az ember és általában alulmarad, amivel, ha aktívan nem is foglalkozik, de tudat alatt ott lappang, hogy

én bizony nem eszem úgy, ahogyan kéne.

A másik része a dolognak, hogy talán ettől függetlenül is megfogalmazódott bennem, hogy a találomra, ebéd gyanánt megevett tábla csoki nem feltétlenül szolgálja az egészségemet.

Szintet ugrok és meglepődöm

Az evészavartól nagy ugrás volt eljutni addig, hogy nyugodt szívvel megeszem azt a tábla csokit, mert a gyógyulásban épp ez volt a lényeg, hogy nincsenek tilalomfák és az evést nem övezi rettegés.

Azonban valószínűleg eljutottam arra a pontra, hogy többé nem volt szükségem erre a fajta szabadságra, már nem jelenthetett visszaesést az, ha nem is tilalomfákat, de egy új és az egész szervezetemnek, testestül lelkestül megfelelő szabályrendszert alakítok ki magamnak.

OLVASTAD MÁR?  Teremtsd újjá magad!

Egyszer csak azt vettem észre, hogy nem kell magam kényszeríteni vagy elhatározást foganatosítani mondjuk másnaptól, teljesen természetes módon a figyelmem afelé fordult, hogy mivel teszek jót magamnak.

Utólag meg is tudom magyarázni, mert a tavalyi évben egy elég nagy lelki terhet tettem le – lásd fenti link -, ami nem volt kívülről különösebben látványos, de nekem mégis hatalmas mérföldkő. Vagyis dehogynem, meg is cáfolom magam gyorsan, igenis látványos volt, mert azt hiszem

soha nem voltam még ennyire összhangban magammal, ami kívülről nagyon is észrevehető.

Ez a lelki harmónia, hogy kizárólag azt teszem, ami engem segít, támogat és előrevisz, hirtelen magával húzta a testi igényeimet is ezen a téren. Ahogyan többé nem akartam olyat tenni, ami nem szolgál materiális és lelki síkon engem, úgy többé nem akartam olyat enni sem, ami sallang csak a testemnek.

A céklafasírt esete a savanyú káposztával és a kakaós csigával

A szabályrendszer végül inkább egy egyszerű irányelvben öltött testet, olyat akarok enni, ami nekem jó. Ez nem jelenti azt, hogy, amit megkívánok az biztos jót is tesz, de miután táplálóbb ételeket eszem, ritkán kívánok olyasmit, ami valószínűleg nem támogat.

Segített és ösztönzött ebben egy lány, bizonyos Jolán Instagram oldala, amit bár nem követnek különösebben sokan, nekem nagyon megtetszett. Semmiféle divatos irányzatot nem követ, nem bigott, okos és normális posztjai vannak, amikből még tanulni is lehet.

OLVASTAD MÁR?  Ki beszél a szülőkről?

A józan eszem iránymutatásai alapján mindenféle extra tervezés nélkül, amikor elérkezik egy étkezés, akkor kétféle dologra figyelek.

Hogy édeset vagy sósat kívánok, és mi akad otthon, amivel jól tudok lakni úgy, hogy az engem, a szervezetem működését szolgálja.

Ehhez nyilván a bevásárláson módosítanom kellett, de különösebb erőfeszítést nem igényelt, anyagilag sem. Amennyit régen elköltöttem édességre és különféle vackokra, most kesudióra és mandulára fordítom, mert ezeket imádom, és ehhez nyúlok délután csoki helyett. Sokkal több zöldséget eszem és imádom a bulgurt, mert egyszerűen fantasztikus, hogy egyszerre lehetek vele lusta a konyhában– forró vízzel kell csak nyakon önteni – és egészséges.

Mielőtt azt hinnétek, hogy kizárólag céklafasírtot eszem bulgurral és savanyúkáposztával – egyébként tényleg ez volt a tegnapi ebédem – elárulom, hogy

a kakaós csiga is a támogatói listámon van, valamiért úgy érzem, hogy azokon a reggeleken, amikor az édes nyer, megeszem és vérré válik.

Erre aztán biztos nem bíztatna senki és semmilyen diéta és trend, de hát ki tudhatná jobban nálam, hogy a testet, ami Kárpáti Judit név alatt fut, mi tartja minden szempontból formában?

Fotó:pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!