Most olyan beszólásokról olvashattok, amelyeket mi, azaz a lelkesen parázó, de ugyanakkor csípős nyelvű anyukák használunk a kamasz gyerekeinkkel “szemben”. Azokra a szarkasztikus mondatainkra gondoljunk, amelyek elsőre viccesnek tűnnek, de a kamasz gyerek ettől vagy megsértődik vagy “bedühödik”, de egy biztos: bizonyos ideig nem áll velünk szóba. Mert néha beszólsz neki. És ez a jobbik eset.

A rosszabbik eset az, hogy szépen lassan-szinte észrevehetetlen módon- eltávolodik tőlünk. Pedig mi csak “viccesek” akartunk lenni.

Közben ha nekünk mondanak hasonlókat, azt egyáltalán nem tartjuk viccesnek.

Nézzünk néhány példát!

Meséli, hogy ma épp, hogy csak beért reggel a suliba, de mivel az osztályterem a harmadik emeleten van, mire felért pont akkor toppant be a tanár is, aki ezért beírt neki. Erre egy verbális jobb egyenes tőlünk:

Na, mindig mondtam, hogy olyan tetű lassan készülődsz reggel, hogy szerintem inkább az a csodálatos, hogy egyáltalán eljutsz a suliig! Bumm! Bedobtuk a bombát.

Ehelyett- tekintve az ügy komolyságát, hogy valaki ezért beírást ad- mondhatnánk azt is, hogy: Kicsit túlzásnak tartom ezt a büntetést, te mit gondolsz erről? Utána rá lehet térni arra, hogy megpróbálhatna pár perccel előbb elindulni a suliba.

Lelkendezik, hogy a nyáron majd elmegy valahova dolgozni azért, hogy legyen egy kis pénze.

Remélem abban jobb leszel, mint a szobád rendberakásában! Yess! Ott a pont.

Ezt ugye te sem gondolod, hogy ezzel a motivációs bombával segíted őt? A “mi” válaszunkat szerintem kitalálhatjátok.

Felveti, hogy megpróbálna egy, a gimnáziumban meghirdetett ösztöndíjra jelentkezni.

Megpróbálhatod, de komolyan azt gondolod, hogy a tegnapi matek kettes dolgozatoddal erre van esélyed?!

Ehelyett: miután megdicsérted alaposan, kérd meg őt, hogy mutassa meg a kiírást és biztosítsd arról, hogy bármiben a segítségére vagy a témában.

Hoz egy hármast (oké, kettest) valamilyen tantárgyból amiről éppen tudod, hogy nagyon készült rá, de egyszerűen elszúrta a dolgozatot és ezt be is vallja.

Nem is vártam mást, bár őszintén szólva reménykedtem, hogy végre megjött az eszed.

Észreveszed, hogy az utóbbi pár hónapban meghízott egy kicsit. Nyilván szeretnél ezen változtatni és segíteni neki.

Drágám, úgy áll rajtad ez a nadrág, mintha balettozni mennél. Holnaptól nincs kajálás este, különben Gombóc Artúr leszel a végén! Emlékszel erre a rajzfilmre amikor kicsi voltál?!

Mesél valamelyik mozifilm élményéről, amely téged abszolút hidegen hagy.

Ez most komoly, hogy erre a szarra adtál ki ennyi pénzt? Úristen, ezt nem hiszem el!

Azért veszélyesek ezek a látszólag veszélytelen mondatok, mert a kamasz gyerek ezeket halálosan komolyan veszi

és ha nincs megáldva egy egészséges önbizalommal vagy éppen nem vagytok olyan viszonyban, hogy elmondhassa a véleményét akkor ezek szépen elkezdik mélyíteni a szakadékot köztetek.

Többet nem mesél, nem mondja, nem kérdez, nem javasol.

Vicceskedni kell. Vicceskedni kötelező. Viszont mindig gondold át, hogy neked mennyire jönne be, ha mondjuk a barátnőd, a férjed az anyád beszólna egy hasonlót. Biztos, hogy nem hívnád fel őt két hétig, megsértődnél vagy beszólnál egy óriásit.

Parázzunk, de legyünk jófejek és ne bántsuk meg azt akit szeretünk. Mert a szeretet az az, hogy bár megtudnám bántani őt, de nem teszem.

Fotó: www.pexels.com

Oszd meg a véleményed velünk!